Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

276 V0TJÁK NYELVMUTATVÁNYOK. áíök vilad tiros sided naned vagjosles evei, cabejles, acmelen tagi gaéaskemmi adamiles evei, inmarleé. Tódí no kalpak ted'i med lo sioned vöjen mü med lo ; öjen no umed um med lo, cukna no umed sak med lo. Töd'i no kamlen sukiez kozisen kőid sukkiékoz ; ta tuganjoslen sidez nanez gurtisen gurta kiliskoz. Ukoen uris mi pinimi, mi tilediz kitisen atfomi? cukna sultisa vuli-ka vaskod, vü sures vilin a$omi. Liz puris vallen pidaz bugol, bugolez vandis egol van; um sulmaskild, um bördild, kujkiez bastis inmar van. Búréin no puto, punaz uko, kertemii btda íikatd; ta gurtin odik motor van, agemli bidá divata. Kotires tijin kik Ind é&£, cal' ibirni no kik cosen ; mamik no tisak g'úl mender, cal' igomi no kik cosen. 44. Asztalodon sok ételed, kenyered, nem tönkölyből van, [hanem] búzáhogy egymást így szeretjük, [ból; nem embertől való, hanem istentől. 45. A fehér kalap legyen fehér, ételed legyen vaj és méz ; éjjel, az álmod legyen álom, de reggel legyen álmod éber. 46. A fehér Kámának habja Öbölből öbölbe verődik; ezen atyánkfiának étele kenyere faluról falura híres (hallatszik). 47. Mi aranyfonállal ostort fontunk, mi titeket honnan látunk ? reggel felkelvén, ha vízért lementek, a víz[hez vivő] úton meglátunk. 48. Kékesszürke lónak lábán békó, békót elvágó reszelő van; ne búsuljunk, ne sírjunk, bánatot elvevő isten van. 49. Selyem öv, végén aranyfonál, minden fölkötéskor szorít; ezen faluban egy szépség van, minden látáskor örvendeztet. 50. Kerek tóban két vad kacsa, mindjárt lelőttük a kettőt egyszerre ; puha vánkos, rózsapárna, mindjárt alszunk [rajta] ketten együtt