Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)
Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247
258 VOTJÁK NYELVMUTATVÁNYOK. len Mez vilin /» süem. Obida kisno veram: «o; ton Vanka, górd póni ali kenő ülepen vilemed» süem, «cukagd a cini todo toná ma karini i> süem. Cukagejaz cuknaik sültem no gur estini kuskem, odik ardana pu hittem, gur zuam berd vagem : «Vanka, pot tatsi, puksi kujvild» süem. Vanka potisa, kvj vild puksem, no kigi no gurd ug teri-pd, Obida kisno vagem: ((uski, kigi mon puksov süem no huj vild pukéisa, vogmatd vilem. so puksem béreik Vanka gurd ássd kustem no gurez borgam. Obida kisno telmirini kuskem: nburkarik, Vanka mond en bitti, guris potini leg, vot tinid gur ágin vatemin odik gersok zárni ukso, odik gersok azves» süem. Vanka veram : «pes aj, minam luoz» süem. Obida kisnoez bittem berd Vanka gur ágii ukso bastem no diúaz bertem. so berd kisno bastem, Glaz kard kupcali goétiskem, tu2 uzir ula-pd. minam pes-ajd soli Kuzonié tarnak nüem; so sod tui sektam, kuar nan pizisü, kec pöétisa, sur-no arak-no tros lüem. pes-ajd juemiskiz Glaz karié kigi potemzd no ug todi. (Maimis.) Hajdan egy öregnek nem volt gyermeke. Az öreg egy napon fejszét fogván, egy darab fát kezdett megfaragni (tkp. fárúl lefaragni). Egy szomszédja hozzámenvén kérdó : ,mit csinálsz te ?f Ez feleié: ,fiút; — annak neve Vanyka (Ivánka) lesz, az szántani fog s engem el fog tartani/ Elkészítette, és kiküldte szántani a mezőre. Obida asszony azt a fiút meglátván a maga házába vitte és a padló alá tévén elzárta (elzárván), egy hétig etette; miután egy hétig etette maga a málnabokorhoz ment s lányának megparancsolá, [hogy] fűtsön be a kemenczébe és süsse meg Vanykát. Mikor már lángolt a kemencze, az [t. i. a lány] a padló aljából kivezette Vanykát és parancsolá hogy a lapátra üljön. Vanyka ráült, de a kemenczébe nem fért be; a leány [tehát] megparancsolta Vanykának, hogy a lapátról szálljon le s monda: ,nézd, hogyan ülök én!' és felült a lapátra. Vanyka őt a kemenczébe dobta, a leány ott megsült, Vanyka [pedig] maga ismét a padló alá ment. A leány anyja visszatért a málnával és megnézte a kemenczét. Miután megnézte, szóla: ,óh Vanyka, igen jól sültél meg'. Azután kivette lányát a kemenczéből és leülvén megette, csontjait feldobta a hálópadlásra. Miután megette, szóla: ,felmászván a hálópadlásra, Vanyka csontjain fogok henteregni' — (monda). Vanyka kiszóla a padló aljából: ,henteregj szajha leányod csontjain'. Obida asszony