Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Votják nyelvmutatványok. 247

MESÉK. 255 tubem, solié tubemzá agisa gondir a mond süni tuba)) suisa, kurdameniz kiz dilisen tekcem no kulem. Ivari Kotovsik so nuleskin ali no-pd uld. . (Mamadis.) Hajdan volt egy Kotovsik (tkp. kandúr) Iván nevű erdőt őriző macska. Midőn ez erdőt őrizve járkált, egyszer találkozott vele (szembejött neki) egy róka. A macska odaszól a rókának: ,te ki vagy ?' — (mondván). A róka felele (neki): ,Kotovsik Ivánnak étel- és ital-készitője [vagyok]' — (monda). K. I. tőle szállást kért; az felvitte őt egy nagy hársfaodúba. Azután K. megparancsolá, [hogy] húst hozzon. A róka húst keresni ment és előtalált egy farkast, ki egy juhot fogott volt. A róka [húst] kér a farkastól; de a farkas [azt] mondja: ,nem adok*. A róka felele (monda): ,hamar (gyors légy). Kotovsik Iván nevű előljáró kéri/ Erre (azután) a farkas egy czombot engedett át (adva engedett). A róka elvitte K.-hoz ós szóla neki: ,nesze, nesze K., egy darab húst hoztam neked' — (monda). ,0h köszönet, óh köszönet' — monda — ,menj ismét, hidd össze gyűlésbe [az állatokat].' Azután a róka mindenkit összehiván, elhozta a medvét, farkast, nyulat, vadkant, evetet. Mindnyájukat elhozta, de [ezek] csak a hársfa körűi forgolódnak, mert féltek bemenni K.-hoz (K.-hoz bemenni féltükből). Parancsolják az evetnek: ,te menj be !' — (mondják). Az evet pedig szóla : ,Az én farkam hosszú megfog farkamnál [fogva].' Azután meg a nyúlnak parancsolák; a nyúl felele (monda): ,nekem nincsen erőm, én nem megyek be' — (monda). Most a medvének parancsolák: ,te erős vagy, apó, menjte be!' — mondák. A medve felele : ,nosza, maga jön már ki' — (monda). Azután K. gondolván (mondván), hogy miért nem jönnek már be ezek, kijött. Arra a vadkan orrához ért, s ez megijedvén elkiáltotta magát: ,pikle K.

megharagudva felkúszott a hársfára, a medve felmászott egy magas fenyő tetejére, ugyan azon fenyő alá elbújt a vadkan. Azután hosszú idő múlva K. megéhezett, (hasa m.), a hársfa tetejéről lejött tehát egerészni s lefelé nézegetett. Az ő leselgetését (nézegetését) látta a medve. Ekkor a vadkan megmozgatta farkát; ezt K. egérnek gondolván, ráugrott s a vadkan ijedve kiáltott fel: ,pik!' Ettől megféleműlve K. a fenyőfára kúszott; az ő felkúsztát meglátván a medve, azt gondolta félelmében (féltében), hogy őt megenni mászik fel (,engem megenni mászik fel' •—• mondván), a fenyőfa tetejéről leugrott és meghalt. Kotovsik Iván még most is él azon erdőben.