Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Zoltvány L. Irén: A nádor-codex nyelvi sajátságairól, I. 190

A NÁDOR-CODEX NYELVE. 217 állaprii: allapanac a földi keraíoc, es feyedelmec égbe gűlekozenec eristus ellen (astiterunt reges terrae, et principes convenerunt in unum, Psalm. 2.) 214. es allapec Adrianos cazarnae eleibe 638. (v. ö. Münch. c. 124. allapuan hatmegol o lábainál, Bécsi c. 37. bemenuén allapéc Ö orcaia élőt). állat: ez oltári zentsegbe neg állat vagon Tudnamint, test, veer, lelőc, es istenség 10. nem vala sem kési (kése) avag valami állat (instrumentum) kivel neki coporsoth avag seert cenalt volna 668. mikor a pap az igét elvégezi nem alhat kynernek alhattya (dum sacerdos verba finit, nil de pane remanebit (696. («substantia» s «ens» jelentésben még 29. 99. 234. 291. stb.; mindőn io allatnac ize 29. velagi állat 291. emböri állat 234. 272. 542. 544. 640. octalan allatoc 334. stb. Az Ehr.-c.-ben «status, res, persona, matéria» jelentéssel is megvan (1. Szarvas tanulmányát : Nyőr, I.) ámul: keserűsége ziuet által iára, es el amula (elalélt) 631. V. ö. MügSz. 734. 1. ápol, meg ápol: Judas megkőzelítte hog űtet megapolna (ut eum exoscularetur) 187. zentsegos zaad ennekom adót soc apolgatasokat 353. (így még 370. 453. 664., de a «csókol» is előfordul: 302.444. 549. 596. ártandó: kevanuan az vezedelmessegoket es artandokat •(ártalmas dolgokat) keresvén 107. (v. ö. ártandó allatok Peer. c. 255.) asszonyállat, asszonyiállat: 241. 254. 347. 459. stb. (e mellett azonban az asszony is gyakran előkerül; a 651. 1. még: soc bozzukat zenvettem ez azzonembor miat). bátorkodik: O kemensegÖ3 kereztfa Mith tőttel, bizon nagra batorkottal (vetemedtél) ur eristost te reád elterittven 356. békél: legottan véve űtet Ölébe a főidőn ilven hol vele bekelicvala (Toldy szerint: hozzá simulva érint) 302. lábait békélvén ugmond ... 303. ő zent feyet betacargata, es hozza bekelkődven a coporsoba helhezteteec 373. az Ő labokath mind megmossa vala, es oztan megbekelgetiuala 531. (A «hozzá békéli, kezéhez békélb) egész a XVII. századig gyakori kifejezés; pl. Batizinál: Nem szabad senkinek kezéhez békélni; Szkár. Horváth Andr.-nál: Szu-öttö tokéhoz fejenként békélkedtünk BMK. II. 111. 185. De nyelvemlékeinkben sem ritka «simul, érint,» jelentésben; pl.