Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Zoltvány L. Irén: A nádor-codex nyelvi sajátságairól, I. 190

A NÁDOR-CODEX NYELVE. 215 iowis)) | hozyab (hosszabb) 178. eredetibb alak, v. ö. MUgSz. 142. sz.) | zarrazt 203. (eredetibb sB

gr-,

sour-alakból, MUgSz. 280. sz.); a Münch. c-ben is : megkerolitec a' tengert, es a' zarrazt 56. 1. | zepplősít 427. (de : zeplotelen 566.1.); aKönigsb. tör.-ben: sceplev, Erdy-e. 339. zepló, a Peer-c.-ben pedig: zeplőtelen (137. 145.) és : zepplótelen (3.) | zikkos (szűkös) 458. (Kat. v. leg. 1649. s. zeivkes, Münch. c. 119. zukos, mégis a hosszú mássalhangzó]ú alak az eredetibb, v. ö. finn soukka MUgSz. 327. sz.) | tel'essűles 472. (a teljes-beli s nomen possessoris képző ugor alakja -ks, mely -js alakon át fejlődve mind a consonans, mind a vocalis megnyújtására igen alkalmas ; ez utóbbi történt pl. a Peer-c. leikés (66. 1.), seelés (szeles 70. 1.) szavaiban, továbbá Sánd.-c. nedwees (9. ].), hazaas (31. 1., ugyanitt «hazass» is) szavaiban | szintígy erőssen 248. 448. zorossan 250. nomossen 539. | illetic (ületik) 476. űdlj (üli) 489. (mindkét alak a «sacer, sanctus» jelentésű id v. üd szótól való denominativum, MUgSz. 883. sz.) | terdeppolven 512. 543. és: térdepelvén 515. (a Peer-c. 198. 1. szintén, de más hangfejlődéssel: térdepelvén; Munkácsi B. ezen igét az «állapik, csillapodik, ülepszik»-féle momentán képzések közé sorolja Nyőr IX, 347., míg Budenz régibb magyar ízata szerint [NyKözl. IV, 140.] a térdepel ige így elemzendő: térde-pe-l, melynek középső pe szótagja nem volna egyéb, mint a «fej» szó (finn pad); bármelyik magyarázatot fogadjuk el, a p hosszúságát bajos megfejteni) | sonha (soha) 540. (rendesen soha, mint: 67. 68. 70. 77. 78. stb.); Bécsi c. 37. s egyéb nyelvemlékekben is | bolcu (búcsú) 575. (Ehr.-c. 39. bolczo, Jord.-c. 770. bulezu, Peer-c. 99. bolchw, sz.Dom. él. 60. el bvlchvztatvan, Kaz.-c. 116. már: el bucozek | neveiért (nevéért) 638. a birtokosrag j van benne megőrizve ; neve ugyanis eredetibb neveje h. való, melynek j-je nem assimilatio folytán tűnt el, hanem úgy, hogy a magánhangzós tőhöz járulván, a végvocalisba beleolvadt (neveje: neve : neve); ezen beleolvadt j-nek világos nyoma van az teleti, ítéletit -féle alakokban | hyhles (ihlés) 692. (de: yhle 149. v. ö. Peer-c. 45. ihles, Ehr.-c. 106. yhl) \ farrad (fárad) 11. 68. 109. 233. 589. így a Bécsi c. 37. Münch. c. 174. Nagysz, c. 28. Gyöngy.-c. 8. sz. Dom. él. 128.; ellenben fárad Ehr.-c. 81. Érdy-c. 11. Peer.c. 93. Sánd.-c. 18.