Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan. 1

SVÉD-LAPP NYELVTAN. 7 Az igeragozásban az e-nek a-ra változásán kivűl még más hangváltozást is találunk, nevezetesen a praeteritumban az a néha á-re, az no diphthongus pedig ue-re változik vagy !

ü,

w-ba vonódik össze, pl. alge- kezdeni, praet. (sing. 3.) cilgi; va$e- járni: váp,; lahpchagyni, elveszteni: láhpi; vadde- adui: váddi; kalke- (kalge-): praet. (plur.) kdlgen (de van algi, lahpi, vaddi, kalgen is) | kuohce- v. kuoce- futni: küci; cuoce- hozzáfogni: cueci; puokte- (puökte-) vinni, hozni: puekti v.pukti (de így is van: kuolici v. kuoci ,- éuoci, puokti). — Mind ez alakok Budenz szövegeiben fordulnak elő. Megemlítendő még az n genitivusragnak elejtése a birtokos ragozásban, mint accen (ered. accenem, accenen, acéenn) atyámé; accat (er. acce-n-t) atyádé; acces (er. accens) atyjáé. Elesik ezenkívül még a b accusativusi rag is az első birtokos személyrag előtt, mint accam (er. acce-b-m) atyámat. A &-nek kiesését itt még eredetibb accc-me-m, accemm alakból is magyarázhatjuk. 3. §. Mássalhangzók erősbülése és gyöngülése. Erősbülésről és gyöngülésről olyan értelemben mint a lpF. vagy IpE.-ban, a IpS.-ban nem szólhatni. Ott az erösbülésnek és gyöngülésnek ugyanis nagy szerepe van a név- és igeragozásban és abból áll, hogy a szerint, a mint a szótag nyílt vagy zárt, az egyszerű hangok kettősekké, a gyengék erősekké lesznek és viszont. A IpS.-ban a szótag nyíltságának vagy zártságának semmi befolyása sincs az erősbülésre vagy gyengülésre és nem is más, mint hogy az m elé gyakran b, az n elé d, a k, t, c, c hangok elé pedig h járul, továbbá hogy az egyszerű hangok gyakran kettősekké lesznek. Az így erősített szavak legnagyobb része ragozva vagy nem ragozva egyképen használatos erősítéssel vagy a nélkül, pl. olbma v. ólma ember, kolbma v. kolma három; albme, v. alme ég; ilbme v. elme regio, terra jpar&fie^. parne gyermek, legény; adno- v. ano- követelni; kaidno v. kaino kötél | cahkanev. cakane- férni; kaihko- v. kaiko- szaggatni; klhte- v. kite- köszönni | kiesse, L. kese nyár; pivve-, L. pive- melegen lenni, nem fázni; pirre, birre, L. bire medve; valló-, L. való- jajgatni, sírni; kötve D. kép, L. köve, kov; veikké D. réz (messing), L. veiké. — Az utóbbi két erösbülés csak Budenz és Donner szövegeiben fordul elő.