Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan. 1

6 HALÁSZ IGNÁCZ. majdnem általánosan keményebb #, ##-ra, a t pedig gyakran lágyabb d, d-re változik, pl. taud-a hím, hímnemű, L. teudo ; e&ne anya, L. edne; tud-no tonna, L. tudno; püftu závár, zárt hely, L. puodo | sa&de- lenni (fieri), L. sadde- ; ddd-de- lenyomni, L. tadde- ; mafrder eredet, törzsök, L. madder | vellede- lefeküdni, L. vellete-; stuorude- nagyobbítani, L. stuorete- \ kedkam bölcső, L. kátkem, kdtka.— Megtörténik azonban az is,hogy a d t-re vagy d-re, add tt-re, a t pedig fl-m változik, mint valte- venni, L. valde- ; vuotne szerencse, L. .vuodna \ kedge kő, L. kedke ; múode nyugtalanság, L. muode \ kuotte- hordani, elleni, szülni, L. hiedde- \ don te, L. ton, todn ; ólmaides embereit, L. olmaites ; ddtte-, L. tadde-; meide mit, L. maite. Nevezetesebb hangtani változások, melyek nem alkotnak tájszólásbelikülömbséget, hanem a külömböző szövegekben hol itt, hol ott csak esetleg fordulnak elő, még a következők: k helyett g és viszont: kalke-: kalge- fogni, akarni; raike : raige lyuk; krühto, L. gruto fazék; kedke: kedge kő | koll'e D.: golle, gulle L. arany; cegus D. : cdkos L. rejtett; velgad D.: veiket L. fehér; selge D.: selke L. hát (dorsum). d h. r: kedge: kerge B. kő ; piedegnes : piergnes B. lapoczka (L. pedges, pergnes). — A d-ből az átmenet r-be a d révén történt (v. ö. Donner jegyzetét, mely szerint a o-t, ha utána g, k következik, majdnem r-nek ejtik Sorseleben és Jokmokban is). s h. s: seudnet: seudnet sötétség; sdlbm%, L. sdlma küszöb; orjas délnek, D. orjas. k, c h. c: kHignel B.: cdgnel L. mély | uce: ucce kicsiny. 2. Eagozásbeli hangváltozások. A IpS.-ban a ragoknak a névszóhoz vagy igéhez járulása folytán keletkezett olyan hangváltozásról, mint a IpF. vagy a lpE.-ban nem lehet szó. A mi változás van, az is csak esetleges és nem köthető biztos törvényhez. Még legrendszeresebb változást tüntet föl az e magánhangzó. Ez ugyanis a név- és igeragozásnál számos esetben vagy <x-ra változik, vagy pedig ha i következik utána (az egyes számú allativust kivéve), az i-he olvad. Ilyen i-be olvadást az a, o magánhangzóknál is tapasztalunk, de csak kivételesen. Példákat itt fölösleges fölsorolnom, mert az egyes változásokat az illető helyen mindig megjelölöm.