Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan. 1

SVÉD-LAPP NYELVTAN. 5 •rocos; luhpede- megengedni, odaígérni, L.- loppete- \ oks ajtó, L. -uks ; olkos ki, L. ulkos; kőim -val, -vei, L. kaim; köne hamu, L. kuna; sidot akarat, L. sitiid. — Ezekhez hasonló kisebb eltérés, mint az a-nak némelykor d-re, az e-nek i-re, az i-nek e-re, az soriak ue-re változása, több is van, de minthogy nem rendszeres, lianem csak esetleges változások, nem is szükséges velők bővebben foglalkoznunk. Sokkal élesebben megkülömböztetik Budenz szövegeinek nyelvét a Lindahlétól a következő hangtani tünemények : a) hogy Lind. kk, tt, cc, pp-]e helyett mindig hk, ht, hé, hp-t találunk ; b) hogy a b és d erősítő hangokon kivűl itt még egy harmadik erősítő hangra is akadunk, t. i. a /i-ra, mely a k, t, p, c és c mássalhangzó előtt foglal helyet. Példák : ahka asszony, feleség, L. akka ; ahce atya, L. acée; ahte hogy, úgy hogy, L. atte; ohpe- tanulni, L. oppe | cahkane férni, L. cakane-; kaihko- szaggatni, L. kaiko-; spaihte- gyors, sebes, L. xpaite; nauhte így, úgy, L. naute; cahce {így is: éace) víz, L. éace; kahcem nyakszirt, L. kacem ,• mehce •erdő, L. mece; mehce messze, L. mece. Donner szövegeiben ez utóbbi eltéréseket, bár nem oly rendszeresen, szintén megtaláljuk, mint: cahke ember vagy állat feje, L. cakke; rohtu, L. rottu; kahpahahtet ugrándozni, L. kappet (kappahattet) ,• kahéatet leejteni, L. kaccetet \ pahka forróság, melegség, L. pak(a); olico- keresni, L. oce-; cehcer ujj, L. éeéer. Ezeken kivűl azonban több olyan hangtani tüneményt is tdlálunk, mely mind Lind. mind Bud. szövegeinek nyelvétől nagyon elütő színt áde tájszólásnak. Mindenek előtt • ! yelvhangokra akadunk, milyenek a (a és a közt levő hang), wmélyen ejtett u), nö nöu (Budenznél is megtaláljuk, de csak ezekben a szókban: vuölte alól, kiióutelenközepett,közepén), uöi; továbbá ^(kemény angol th, új-görög #) és d (lágy angol th. — Budenznél is előfordul, de csak néhány szóban, mint kodé- [kodé- is] szőni; lodkote- leeregetni, legombolyítni, L. luotko-). — Jellemző továbbá e tájszólásra, hogy a szóvégző o kevés kivétellel w-ra változik, az uo ikerhangzó meg uö-re, pl. pcíru hab, hullám, L. paro ; manu hold, L. manó ; stala óriás, L. stalo; poldm szétszórt, L. poddos; valduk • nőtlen, L. valdok | vUíötne szerencse, L. vuodna; vuossta, L. vuoste ellen, contra; ciiofáetahte- constituere, L. cuogjedatte-; éuoíma csomó, L. cuolrna; cuoppe- vágni, metszeni, L. éuoppe-. — A szóközépi d, dd