Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Csopey László: Magyar szók a rutén nyelvben. 270

MAGYAR SZÓK A RUTÉN NYELVBEN. 293 gerenda, gabics, gyeplő, gyolcs, gyöngy, hám, hámja, hánytató, hintó, hordó, inas, kalap), kalapos, kantár, kapocs, kefe, kenőcs, kocsi, kostök, lábas, lakatos, marokvas, méreg, mutató, nyakravaló, nyakló, oldalas, pántlika, paprika, párna, patyolat, pengőké, pipaszár, pipavájó, plajbász, ráspoly, reszelő, rojt, rúd, sámfa, sarkantyú, saraglya, sarok, serpenyő, spárga, szabó, szár, talp, tányér, taréj, tengely, tézsla, timsó, topánka, ürmös, varga, vasmacska, viganó, zsebbevaló. 4) Állás, foglalkozás, tiszt: árendás, bácsi, béres, betyár, bitang, bojtár, czimbora, csikós, erdőbíró, fattyú, fazekas, gazda, gulyás, gyilkos, halász, hóhér, ispán, juhász, kapás, kaszás, kerülő (kerejtüv), kisasszony, kocsis, kondás, korcsmáros, korhely, legény, mesterség, napszámos, polgár, sáfár, sógor, számadó, szobaleány. Vannak továbbá: ingóságok, ingatlanok, ételnemek, állatok, ásványok, növények, ruhaneműek és dísztárgyak elnevezései, szellemi állapotot és tulajdonságokat kifejező szók. Hogyan és mi módon kerültek be a magyar szók a ruténba, arról bővebben szólani fölösleges. A törvénykezésnek pl. megvannak a maga mükifejezései, melyeket bajos lefordítani s így legczélszerübb azokat egyenesen átvenni. A mi pedig a házi eszközöket, piperetárgyakat stb. illeti, ezek az intelligencziával való érintkezés eredményei. Hogy concret esetet mondjak, több helyt tapasztaltam, mint oktatja a pap-kisasszony a parasztlányokat az egyes tárgyak neveire, hogy danolja velük a legújabb magyar dalokat, ha győzi türelemmel, hogy megtanítsa rá őket; ha pedig ezt el nem éri, lefordítja nekik a magyar szöveget, s a mit nem tud ruténül visszaadni, meghagyja magyarul. Hátra van még annak kimutatása, minő változtatásokat tett a rutén a kölcsönzött magyar szókon. Egy pillantás a felsorolt szókra arról győz meg minket, hogy legalább kétharmada változtatás nélkül került be a ruténba. Ezen körülményből azt lehet következtetni, hogy ez a nagyobbmérvű szókölcsönzés az újabb időkben ment végbe. — A magyar szókon tett változtatások a következőkben foglalhatók össze: 1. A magyar ó és ő a dialectusok természetéhez mérten i-vó, w-vá, ü-vé változott át; pl. biruv, birüv, biriv; cenguv, cengiiv, cengiv stb. 2. A vocalisok harmóniája nem tartozván a szláv nyelvek NYELVTUP. KÖZLEMÉNYEK. XYI. "^