Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Csopey László: Magyar szók a rutén nyelvben. 270

294 CSOPEY LÁSZLÓ. hangalaki sajátságaihoz, a rutén sem volt erre tekintettel az átvételnél ; pl. kefá, féná, fésá, d'áplüv, engedlaváti stb. 3. A magyar ö, ő és é helyett szereti a rutén az t-t (w.}; pl. ketefik, kivet, rif stb. 4. Egyes szavakon elkoptat valamit, pl. kösák (kórság); másutt meg betold valamit, pl. ársáv (ásó). 5. A rokon hangzókat néha felcseréli; pl. báráccág, fáráccág ; plájbás, jíájbas. 6. Az e hangzót szereti i-yé (H) (é) erősíteni; pl. céngüv, cperká, épen. 7. Mintetlavati = nyomtatni (rozsot stb.) jócskán elüt a magyartól; úgy látszik, hogy nyomtat-hői előbb nimtat lett, s ebből azután hangátvetéssel keletkezett mintet. 8. Egyes esetekben o-ból u lett: bogár-hói bugára; w-ből u : csür-hől curj. . 9. Az unni ige csak praefixummal: námiaváti fordul elő, s azt mutatja, hogy M-ból v lett. Ennek oka a hiatusban keresendő, melyet a rutén nyelv nagyon kerül. Efféle példát többet szolgáltat a kis-orosz nyelv, a melyhez a rutén is hozzátartozik, pl. Sefcsenko Tárász egyik költeményében ez áll: I cuzomu návcájtesjá. 10. Az átvett magyar igetőkhez -avá-fti) vagy -lavá-(ti) képző járul, pl. tárdal-avá-ti, enged-lavá-ti. Befejezésül még meg kell jegyeznem, hogy a rutén népnyelvben a magyar elemek felvétele még folyvást tart s ilyeneket évről-évre mind többet lehet benne tapasztalni. CSOPEY LÁSZLÓ.