Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp olvasmányok. 165

SVÉD-LAPP OLVASMÁNYOK. 179 „Hastab, hastab spaggaki spoh-kui !" Juólgi-jíioksin ikkunasta sdlgatum spaggakeh luóita. Söte - sobbin vüojeje spaggakeb spohki, valta, kedki kaski jostist, soijaltatta, cuópki, jcira: „Aijam, aijacis, kuss tát tu spaggaka spohketi ?" — Pissan Passan pánin.'" — „Aha! pira le piajuii moskunwm." — „Kuggus mon táll, aijuv, cuoce-lab, uksa-raiken vaipossa-raikerű"— „öpöte aijam tábkaposstt-raikeb." «Hivők, hivők lándsa küzdelemre !» Lábíjjával az ablakból mérgezett lándsát bocsát el. Harczi botjával a röpülő x

) lándsát félreüti2

), veszi, a kövek közé taszítja, meggörbíti, eltöri, kérdezi : «öregem, öregecském hol törött el, ez a lándsád ?» «Pissa Passa fogain !»> — «Ehe! a medve barlangjában bezáratott.*) — «Merre álljak föl most, unokám, az ajtó nyilason vagy a possu (belső) nyiláson?» «oh jöjj, öregem, ezen possunyiláson.» Alja vakne kiata pata, pardne söte-sobbin tuóstu, kurhte maddekist roggosta, ruoude-sarkkan cangait raddait tá'Wal, soijoldatta. Aija : „pötebet, pötebet vehken, te lápa kuakten sitan oive' töjaladdemen." Az öreg fegyveres kézzel jön, a fra a harczi bottal fogadja, torka gyökereinél megragadja, a vas ingnek rugóit széleibe3

) nyomkodja, hajlítja. az öreg: «jöjjetek, jöjj etek segítségül, most két falunak fejei küzdenek [egymással].)) 7. Wedde-karin vuolle. Surgosn le mu vaimo, ja leulak le mu vaimo, jukko érit valdain mu jasketis vuoreb. Albmai mon vainotab, kusne monno kalkin kaudnotet, ikka varaid mu kaudnase surgokes ja vaivems (ívaives). x) tkp. hajtó.

2

) tkp. elűzi.

3

) a mellbe.