Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp olvasmányok. 165

180 HALÁSZ IGNÁCZ. Neitab mon valjib, mab mon kerast adneb, sodn mu vaimob adna, man kukkeb leb mon. Man kukké le varre pakkas ja hdggasne le, tie mu vaimo puolla surgosne mangemus aiken. Loddac laulot avosne su para-peleb ; valV, kösse luode érit valda su lakkamusen vanab, tie su vaimo puolla surgosne ja vaivesne. Akt kareb keresvuotest tievas mon tűni vaddib; ikka aika ja váraid tab leikéin le. Tat kolka aremust kaik adnamen mete, dauk mangemus nores tu kátai sis. Falskes vanah Jeh modde, kutteh leh monnon vdnakvuoten jallam • tah lijen tall monnon pajelen vidnam, ja nan (nau ?) monnon keresvuoten loptam.1

) 8. Cuőihkan vú'óle. Nul&üdeje nuigüb dihci: Meide tton kiesien poddom párka ? — — Juoigam mon. — Meide donjes? Gahpadam mon. 1) E vers Donnernól több sajtóhibával vagy talán inkább leiráshibával van közölve. Ezeket mind kijavítottam, de mégis számot akarok adni az eredetiben levő helyekről. Don.-nél 2. verssz. 1. sor mon helyett man, adneb h. udneb, 4. verssz. 1. sor vaddib h. vaddal, 3. sor kolka h. Jcalkah, 5. verssz. 1. sor jallam h. jallo-t találunk. A nan a szokott nau helyett valószínűleg szintén sajtóhiba és így a nyelvtanban is fölöslegesen szerepel.