Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp nyelvtan. 1

SVÉD-LAPP NYELVTAN. 17 {kukké kukkehesi magis magisque): kukké (kukkeb); autebesi előbbre: aute (auteb) \ ruoptolesi hátrafelé. (Ezeknél, csak az a kérdés, vájjon az s nem a cornparativus képzőhöz hozzájárult kicsinyítő képző-e?) — Az s (si?) & hajdani teljesebb sen illativusi ragnak maradéka (v. ö. f. h-n, ered. s-n). A többes-számban az állativus ragja it,iti, pl. kaikit minden, mindenki: kaiké ; almáéit: almáé; nuorabit: nuorab fiatalabb ; vuorasuhit: vuorasub öregebb | kaikiti Kk. 9, kaikeiti Kk. 142 {v. ö. kaikit); olmaiti: ólma; 2Mhaiti: paha; válkolaciti: viilkolac adós. — Lindahlnál nem találjuk, de az irodalmi szövegekben gyakran előkerül az allativusnak egy ita alakja is; pl. almacita Kk. 150; velkolacita Kk. 54., prástaita : prásta, pap E. 196.; cwojjptejita : cuojgoteje kezelő, administrator E. 196.; vuorasubmusita .: vuorasubmus legöregebb. E. 196.; (te áska, játti Jesus oivemus prástaita, tempelen cuo^otejita ja vuorasubmusita , kuteh . . . = ekkor aztán monda Jézus a főpapoknak, a templom kezelőinek és ti legvénebbeknek, a kik . . .). — Különös alak: vassolacitai: vassolac ellenség (tokum sitab vaitet ai armob vassohcitai: veled az ellenségeknek is kegyelmet akarok kérni) Ps. 81. Nem sajtóhiba. E szóban a több.-sz. allativusnak teljesebb alakját láthatjuk, minthogy az it, ita mint már föntebb említettük, nem egyéb mint a többes-sz. ragja. 9. Abessivus. Külön abessivus a lappban mint a finnben tulajdonképen nincs is. A mit ma abessivusnak nevezünk, az eredetileg nem volt egyéb mint a névszó genitivusának összetétele a taka viszonyszóval, mely az idő folyamával tak, sőt í-vé rövidült. Világosan látjuk ezt még a névmásoknál: mutci nélkülem, gen. mu ; mijatak, mijat nélkülünk, gen. mijan, mija; monotak, monot kettőnk nélkül, gen. monon, mono. — Ezen kivűl van még egy másik abbessivusi rag is : tta, pia. A különbség a kettő közt csak ÍIZ, hogy a taka, tak, ta, t ragokat csak magánhangzón végződő szók után használják, a pta, tta-t pedig mássalhangzón végződök után; pl. a ecetük v. accet: ücce ; akkatalca v. akkatak, v. akkat: •akka; nuoratak v. nuorat: nuor fiatal | kabmakatta: kabmak csizma ; stuoresattü v. stuoresapta: stuores nagy; puorakatta : puorakjő; almacatta : almac ember. — Az abessivusi rag használata különben ritka, helyette inkább a névszó genitivusát találjuk a NYELVTTTD. KÜZLEMKNYEK. XTI. 2