Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TÜRKÖMÁNOK NYELVÉRŐL. 5 ösztönözte; mert az irány szigorúan sémi maradt és a vallásos speculatio mind ama szűri túlzásaiba csapott át, mely a középázsiainak régtől fogva sajátja volt és ma is az. Mahkdumkuli tehát legkevésbbé sem különbözik Khodsa Ahmed Jeszevitől, a kirgiz pusztaság híres szentjétől vagy egyéb, az özbegek mai népköltészetében ünnepelt szerzőktől, mint Bidil, Fuzuli, Eevnak, Ali-Jar, Mesreb stb. Hogy nemzeti költőjük személyét a szentség fény • körével övezhessék, azt állítják a mai turkománok, hogy Makhdumkuli soha sem látogatta a bokharai vagy más városbeli főiskolákat, sőt hogy még írni és olvasni sem tudott, tehát olyan ummi volt mint Mohammed; költeményeit pedig valóságos isteni sugallalatoknak tartják, melyek nála a hal átszellemült pillanataiban vagy a dsezb őrjöngős befolyása alatt keletkeztek. Annyi bizonyos, hogy medreszei tanúitság nem tűnik ki Makhdumkuli verseiből. Tudományosságról nála szó sem lehet s a mennyire költeményei nyelvéből lehet Ítélni, ő az isanok közönséges műveltségi fokán állott, a kik rendjük szakirodalmát ismerve a törökön kivül még perzsát is tudták, az arabból azonban keveset vagy épen semmit sem értettek. Makhdumkuli tehát a főiskolák látogatása nélkül is sajátíthatta el a hivatásához szükséges műveltséget ; költeményei a vallásos és erkölcsi themáknak a turkomán ízléshez, de nem mindig a turkomán fölfogáshoz mért kifejtése, mindenesetre azonban a turkomán irodalom egyetlen mintája, s ennél fogva honfitársai nagy tiszteletben tartják. A Diván tartalmát tehát többnyire olyan költemények képezik, melyek a szufi tan alap sajátságával megegyezve minden földi nek múlandóságáról és minden emberi törekvésünk semmiségéről szólnak. A moszlim Nirvána ez alaphangja az emberi élet minden phasisán vonul át és mindenesetre sajátságos ellentétben van a turkomán puszta-lakó ólethajlamaival, kinek általánosan ismert a fösvénysége és kincsvágya, s ki előtt a rablás és gyilkolás, sőt a leghallatlanabb kegyetlenségek is a vallásos buzgalom fényében tűnnek föl, a mi által is az egész országnak mintegy megtestesült isteni büntetésévé lett. Majdnem komikusnak hangzik tehát Makbdumkulmak a tolvajok ellen írt költeménye, mely olyan társadalomnak szól, a melyben a lopás és rablás a tulajdonképi kereset ; nem különben az ijesztő képek, melyekkel a költő honfitársait a dohányzástól akarja elrettenteni. Az erkölcsi irány mellett Makh-