Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

6 VÁMBÉRY ÁRMIN. dumkuli múzsája még szigorúan vallásos themákkal is foglalkozik, midőn olvasóinak a próféta és a szentek cselekedeteiről és csodáiról, a pokolról és paradicsomról és saját látásairól beszél. Az utóbbiakat a turkomán olvasó nem költői metaphorának, hanem t valóságnak tekinti s azt hiszi, hogy Mohammed, Omar, Ali, Bahaeddin, Miri Kulal stb. honfitársukat a pusztán meglátogatták és föltétlenül szentnek nyilatkoztatták. Nem lehet tehát tagadni, hogy Makhdumkuli az utóbb emiitett minőségben az összes turkománokra törzskülönbség nélkül jótékony befolyással volt. S valóban a mint magam személyesen is meggyőződtem, azok a turkománok, kik nemzeti költőjük Divánját gyakrabban forgatják, nem csak az idegenek, hanem a perzsa rabszolgák irányában is elnézőbbek. Hogy a pusztaságon uralkodó Ízlésnek eleget tegyen az erkölcsi mellett még a lovagias és harczias szellem ápolásáról sem feledkezett meg Makhdumkuli múzsája. Lefesti a harczost, milyennek lennie kell; lefesti lovát, fegyverét és szívesen dicsőiti a göklen, jomut és tekke turkomán törzsöket, erejüket és bátorságukat minden alkalommal kiemelvén. Nagyon sajnálom, hogy Makhdumkuli Divánjának rendelkezésemre álló példányából nem értékesíthettem többet mint a menynyit itt kiválogatva közlök, mind a mellett, hogy a kéziratnak több mint 260 teleírt lapja van, igen változatos tartalmú költeményekkel. Ennek a Divánnak egyes töredékeit már a turkománok között utaztomban kaptam meg s mennél teljesebb példányt óhajtván bírni, Thomson F. R. úrhoz, a teheráni angol követség első titkákához fordultam, hogy ha lehet szerezzen meg számomra egy példányt a perzsa fővárosban túszokúi élő turkománoktól vagy a szomszédos pusztaságból. A britt diplomata, egy kiválóan szeretetre méltó ember, valóban oly szives volt, hogy nemsokára egy Makhdumkuli-féle Divánt kezemhez juttatott. De fájdalom ennek a példánynak is hiányzik mind a kezdete mind a vége, azon fölül pedig az írás (rossz taalik) részint olvashatatlan, részint oly lelkiismeretlenül van másolva, hogy akármelyik költeménynek nem csak teljes megértése, hanem még olvasása is, nehéz és bizonytalan. A másoló, minden valószinősóg szerint irán eredetű, az arab szók orthographiáját (mint Löt> helyett Lu«i> — m>Jé helyett ^ufji) nem is tekintve, még a török szók leírásában is egész könnyelműen járt el; nem csak egyes betűket, hanem egész szókat is hagyott ki,