Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Dr. Kiss Ignácz: Pázmány nyelve. és III. rész. - I. 177

208 KISS IGNÁCZ. 2. A jelen időbeli igenév nem csak cselekvő értelmű név és jelző, mint egyéb nyelvekben, hanem gyakran helyet jelentő név gyanánt is szerepel; és pedig részint önállóan, mint: fogadó, fürödő, úsztató; részint pedig a «hely» szóval vagy e.gyéb helyet jslentő névvel egybekapcsolva, mint: lakó-hely, fekvő-hely, alvószoba, iró-szoba, vágó-híd. 3. A múlt időbeli igenév, mind a cselekvő, mind a szenvedő, gyakori nála. A mai szokástól annyiban tér el, hogy gyakrabban használja a szenvedő igenevet, mint a mai irodalom, pl.: Isten tisztességére igyenesíttetett akarat (ma: egyenesített),, szaggattatott győlekezet, vezéreltetett győlekezet, gyarapíttatott tudomány, jegyeztetett dolog, dagasztatott kenyér stb. 4. Az -andó, -endö végű igenév. Ezt közönségesen jövőidőbeli igenévnek nevezik nyelvtan-iróink; pedig' nem egészen illik reá ezen elnevezés, minthogy többször fejez ki jelen időt, hogysem jövőt. a) Ezen igenév többnyire a működésnek vagy bizonyos állapotnak folytonosságát jelenti, pl.: állandó egészség, eredendő bűn (mely Ádámtól folyton ered minden emberre), forgandó szerencse, múlandó élet, kelendő árú, pénz; várandó asszony (ki szülését várja — a nép manap is használja), illendő maga-viselet. b) A nem ritka esetek közé tartozik, hogy ezen igenév jövő időt jelent, mint: Ha Isten ezekkel (a javakkal) áldotta a veszendőket (haec bona dedit peritaris) | a lejendő dolgok (res futurae) [ A hit a reinénlendő dolgoknak állattya. K. 458. (substantia sperandarum rerum). Jövő értelme van néha a lenni segítő igével, pl.: onnan lészen eljövendő itílni eleveneket ós holtakat (inde venturus est).Az ő halálok oly halál, melyre menendök voltak. Pr. 599. (ituri erant). 5. A -va, -ve végű igenevet úgy használja, mint a mai irodalom, t. i. módhatározóúl, pl.: tudva vagyon nállam is. Néha azonban, ámbár igen ritkán, melléknévi minőségben is fordul élő sfelveszi a többes-ragot, pl.: feslett erkölcsökkel rakvák voltak f Torkig rakvák minden rútságokkal. K. 997. 6. A -van, -vén végű igenevet szintén a mai szokás szerint használja, t. i. idő- és okhatározóúl. Az .ide vágó példák láthatók a szókötési részben.