Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Dr. Kiss Ignácz: Pázmány nyelve. és III. rész. - I. 177

204 KISS IGNÁCZ. Pázmány mind az igéknél, mind az ezektől képzett neveknél gyakran elhagyja, a nélkül, hogy a szavak értelmén csorbát ejtene, mint a következő példák mutatják : A vénség szűnetlen betegség, melyben szemeink homályosodnak, hallásunk siketedik, illetésünk nehezül. Szomjúhozta a bűnösök térését. Pr. 175. Urunk jövése-előt. Ha abban tapasztaltatunk a haláltúl, örökké kárhozunk. Sok javaiddal áldottál. Valami kívántatik üdvösségünk nyerésére, kegyelmesen meg-adgya Isten. Ez az Istennek foghatatlan és böcsíílhetlen kegyelmessége. II. Az igeidők. Pázmány azon igeidőket használja, melyeket a.korabeli s nálánál régibb írók használtak. Nevezetesen előfordulnak nála {.jelen idő (praesens : folyó cselekvés), 2. történeti múlt (aoristus), 3. folyamatos múlt (imperfect.), 4. múlt (perfectum: befejezett cselekvés), 5. rég múlt (plusquamperfectum), 6. jövő (futurum: beálló cselekvés), 7. jövő múlt (futurum exactum), vagy helyesebben: végzett jövő. Minthogy azonban az igeidők elnevezésére nézve nyelvünkben még nincsen végleg megállapított egyetértés, azért lássunk egy schemát, a melyből (a latin aequivalensek hozzáadásával) világosabban láthatjuk Pázmány igeidőinek alakjait. 1. mondok ( = dico). 2. mondok vala ( = dicebam).-3. mondok volt (?). 4. mondék ( = dixi, görög: e?7rov). 5. mondtam ( = dixi). 6. mondtam vala v. volt ( = dixeram). 7. mondok, mondani fogok (ez igen ritka) ( = dicam). 8. mondandók (igen ritkán) (=dixero). Ezen időalakok közöl a 3., 7. és 8. bővebb magyarázatra szorulnak. I. A 3. szám alatt jelzett mondok volt alak, úgy látszik, Pázmánynak oly sajátságos időalakja, mely más írónál nem fordul elő. Legalább Szarvas Gábor a Magyar igeidőkről írt beható munkájában nem emlékezik meg róla. Pázmány ezen időalakot csak háromszor használja a következő helyeken: «Majd ám, a jövendőket áhítván, a jelen-vaióktúl megfogom volt magamat». Kai. 234. |