Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Dr. Kiss Ignácz: Pázmány nyelve. és III. rész. - I. 177

PÁZMÁNY NYELVE. 205 «Ha ezek (a jó cselekedetek) ugyan haszontalanok az üdvösségre : majd ám heába-való terhet veszek volt vállamra, és Isten nevében osztogatom volt javaimat». Kai. 724. Látni való, hogy ezen időalakot akkor használja, midőn valamely állitásnak képtelenségét ironice akarja föltüntetni. Váljon azonban ezen időalak múlt-e vagy jövő, nem merem egész határozottsággal eldönteni. A „volt" segítő ige múlt időre mutat ugyan; de a „majd" meg jövő jelentésű. A jövő idő mellett látszik tanúskodni a mai használat is; mert ma, a „volt" elhagyásával, egyszerűen így mondanók: majd ám meg-fogom magamat — majd ám . . . terhet veszek magamra .... és osztogatom javaimat. II. A 7. pont alatt jelzett mondok és mondani fogok igealakokra nézve a következőket kell megjegyeznünk. a) A jövő idő kifejezésére Pázmány, mint a népies nyelv ma is, rend szerint a jelen időt használja. Ezt pedig nem csak akkor teszi, mikor maga beszél, hanem akkor is, midőn fordít, pl.: illuminabit abscondita tenebrarum et manifestabit consilia cordium — nála így van fordítva: világossá teszi a setétsógben elrejtett dolgokat és kinyilatkoztattya a szűveknek magában tartott tanácsit [ Quid judicaturus faciet, qui judicandus hoc fecit? = mit mivel, mikor itel, ha ezt cselekette, mikor Ítéltetett ? b) A mondani fogok alak a Kalauzban mintegy húszszor, a Predikácziókban pedig összesen csak ötször fordul elő: Kai: 284, 350, 381, 452, 532, 554, 668 stb.; Pr.: 973, 1051, 476, 492, 847. Ebből látható, hogy Pázmány is igazolja Szarvas Gábornak azon kijelentését, hogy a,fogni segítő igével képzett jövő a 16-dik és 17-dik században csak keletkezőben volt (v. ö. Szarvas, Magyar igeidők. 277.). c) Használja néha, ámbár igen ritkán, az -andó -cndö végzetű igenevet is lenni segítő igével a jövő idő kifejezésére, pl.: Christus szeme-élőt viselvén a nagy örömöt, melyre menendő volt a világi kínok-által (Pr. 884) — considerans gaudium, quod accepturus erat. d) A szenvedő jövő -va, -ve végű igenévvel és lenni segítő igével gyakori nála, pl.: a' mit megkötöztök, kötve lészen (érit ligatum) mennyekben is. III. A mondandók alakra nézve először azt jegyzem meg, hogy ezt Pázmány igen ritkán használja; említett két nagy művében összesen csak hétszer találtam. Másodszor, a mi fő dolog,