Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Simonyi Zsigmond: A mássalhangzók hasonúlása a magyarban. 71

MÁSSALHANGZÓK HASONULÁSA. 73 m: n foghang előtt: bont, ront, ont, önt, szánt, hánt e h. *bomt, *számt stb. (v. ö. bomlik, számlik); —• teréntém II. 86 (ismertem egy öreg urat, ki teremt helyett mindig azt mondta: terérit) ; — fölöstökönt II. 466; —fantalan számtalan, Peer cod. 195, Te'legdi, év. 23; — kigyend Ny. II. 231 kige(l)m(e)d; kend ke(l)m(e)d; — de mondjuk : teremt, nyomtat, tömte, tömd ; ny : n foghang előtt: méndörög III. 324 (Veszprémben általános); — szégént, legént; — de mondjuk így is: ménydörög, szegényt, legényt; ' n : n torokhang előtt: ez a hasonulás mindig beáll az élő beszédben; ha épen akarunk, ejthetünk tiszta foghangún-et torokhang előtt is (dön-get), de soha sem szoktuk úgy ejteni, hanem nyelvünknek hátulsó tömegét már előre a torokhang ejtéséhez való állásba visszük, azaz fölemeljük a kemény íny felé: dönget; m : n torokhang előtt; zankiuetoili számkivetett Nagyszomb. cod. 3, Wp. cod. 58 ; — elkáronkodta magát, Merényi er. népm. I. 192 ; —fölöstökönkor Ny. II. 466 ; — ing, üng im(e)g, üm(ö)g; — urunk uro-m-k; — de mondjuk : számkivetett, nyomkod stb.: ny : n torokhang előtt: szégénke ; de mondunk szegényké-t is ; n : ny j előtt: bánja— bányja —teljes hasonulással (1. alább 166) bánnya.' A másodikféle hasonulás a néma és hangzó vagy, mint szintén'' nevezik őket, kemény és lágy mássalhangzók érintkezésekor történik. A kettő közti külömbség (1. Müller új fölolv. 167, 168) rendesen az, hogy a lágyak (b, d, z, j stb.) kiejtésénél a hangrés annyira megszűkül, hogy az articulatio előtt és az explosio után megzendül. Ha tehát lágy mássalhangzó után keményet kell ejtenünk, a hangszalagoknak közbe eső megzendülése mintegy megszakítja a két hang (s a két szótag) közti érintkezést. Ezt a megszakítást rendesen elkerüljük l

)

úgy, hogy a lágy hang helyett kemény hang előtt (akár ugyanabban a szóban, akár a következő szó elején van ez a kemény hang) a megfelelő keményet ejtjük, tehát: 1) Legalább a magam kiejtésében s vidékemében, de xigy látszik az általános kiejtésben is. A dolog pontosabb megfigyelést kivan, mert vidékek szerint eltérő lehet a kiejtés (v. ö. Sievers, Grundzüge der Lautphysiologie — Leipzig, 1876. — 100. 1.).