Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Simonyi Zsigmond: A mássalhangzók hasonúlása a magyarban. 71

A MÁSSALHANGZÓK HASONULÁSA A MAGYARBAN. (ADALÉK A MAGYAR HANGTANHOZ ) A legtöbb hangváltozásnak oka a beszélők kényelmessége, a szólásra fordított izom-erő lankadása, s így azon hangváltozásnak is, melyet hasonulásnak vagy assimilationak neveznek (bottal, örökké, essék e h. bo/val, örökvé, esjék). Azért nevezik így, mert az eredmény ugyanaz, mintha a második hang az elsőhöz hasonlóvá vált volna; azaz a bottal szóban a t-t úgy ejtjük, mint ha csakugyan két t került volna egymás mellé, azaz mint ha a bot tő mellé tal rag járult volna, v-ből átváltozott í hanggal. Azonban a ,has ónul ás' természetesen csak látszólagos, mert szorosan véve, ha úgy tekintjük a dolgot, a mint a tudományos hangtan tudnunk adja, komolyan nem állíthatunk olyan képtelenséget, hogy egy ?;-ből í válhatik (bottal) vagy egy £-ből n (annál) 1

).

Az ilyen úgy nev. teljes hasonulás nem egy-egy hangnak átváltozásában, a másikhoz való alkalmazkodásában áll, hanem egyszerűen teljes elveszésében. Ha botval helyett azt mondjuk bottal, ennek az a kényelmesség az oka, hogy az első és második szótag közt nem akarunk kétszer artikulálni: a gyöngébbik hangot, a v-t elhanyagoljuk, a mennyiben nem artikuláljuk külön, hanem csak mintegy virtualiter tartjuk meg az által, hogy t hangot megnyújtjuk, azaz explosióját annyi ideig halasztjuk, a mennyit a v kiejtése venne igénybe. Ez az úgy nev. teljes hasonulás tehát pontosan szólva nem is hasonulás, hanem egyegy mássalhangzónak elhanyagolása, de pótolva az által, hogy a *•) Persze az olyan helyesírási szabályok, melyek észszel, öcscse stb.. írást rendelnek e h. ésszel, öccse, csakugyan, komolyan azt hiszik, hogy az észszel szóban a v átváltozott sz hanggá s az öcscse szóban aj cs hanggá f