Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Edelspacher Antal: Xorenaci Mózes, az ogundur és ogur bolgárokról. 60

68 "EDELSPACHER ANTA~0 Később a Dunán átkelve Moesiában vettek lakást.1

) S ez az utolsó történelmi följegyzés, mely róluk eredeti törzsnevük kitételével tesz említést. 2. Az Ogurok. Az ogurokkal már gyakrabban találkozunk, nem csak a byzanti, hanem a nyugati latin, germán és szláv történeti kútfőkben is. Az ogurok, illetve ogur-népek nagy éskiváló szerepet vittek, s a történelem még sem ismeri őket. A magyarság történetében is kiváló hely jut az ogurok számára, mert ők képezik azon hidat, mely a magyarságot a hunokkal összeköti. A magyarok idegen hungarus, ungarus, ungrus, ungros, ungrin, venger, ungar stb. neve az ogurokhoz vezet bennünket, s erre utal a modern ugor név is, melyet az Ural hószirtjein és a jóghullámú Ob martjain most is feltalálunk, s a mely egy egész, mintegy 12 millió lélekből álló nagy népcsaládot közös elnevezés alá foglalt. Az ogurok története tehát méltán veszi igénybe figyelmünket, mert annak részletesmegbeszélése hivatva van őstörténelmünk nem egy homályát földeríteni. Mindezek megbeszélése nem tartozik, de nem is foglalható be a jelen vázlat szűk keretébe, s így mi csak a byzantin kútfők azon adatait fogjuk kiemelni, a melyek hivatvák Xorenaci fönnebb jelzett adatait, de csak is ezeket, világba helyezni. Az ogurok nevét a byzanti chronographok részint önállólag, részint a hún jelzővel ellátva használják, tehát ogur (ogor, ugur) és unnugur (onugur, onogur) alakban. A nyugati (latin, germán és szláv) kútfőkben található alakok mind a hún jelzővel ellátott alakból indulnak ki. Ezenkívül megjegyzendő, hogy az önálló ogur v. ugur (-gur, -gar, -ger, -gir stb.) alak rövidítve, és részben új hangárnyalat elétüntetése mellett l)

« Eyévszo dl írj zcov fiapfiápeov (Doülyápcov) xspáccocnq ETU' róv 'Iozpov nozanov elq ra xílrj r~/jg fíaotleíaq KcovaxavxÍMou zou Ilwyíovázoü, ozs xat zö ovopa auzwv (pavepbv ifévezo. ílpórepov yap ^(hoyouvdoúpoüq, auzdug éxáXoov.t> Konstantin császár de Tkematibus, II, 46.