Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

4G HUNFALVY PÁL. azt az uralkodást ismerteti, 550 tájon, tehát mintegy 200 évvel Hermanarik halála s 100 évvel az Attiláé után írt, azért a korának néprajzából tehetett által egyet-mást az előbbi korba : mind a mellett nagyban eltalálja a valót, midőn azt mondja, hogy Hermanarik uralkodott gótokon, skythákon stb., mérieken, mordvineken (Merens, Mordemsimis), szlávokon (Veneti, Antes, Sclaveni) és észteken, a kik a germán tengernek igen Jiosszú partján élnek (qui longissimam ripam oceaní Germanici insident). Kiket ért Jordanis a skythákon és sok más nevű, itt fel sem hozott, népeken, bajos kisütni; másutt, mint látni fogjuk, az esztek mellett az akaczirokat említi meg: de a merens és mordemsimnis nevek alatt a régi mériek, a kikhez a cseremiszek is tartozhattak, mert magokat mariaknak nevezik máig, s a mordvinek érthetők. Jordanis Scandza népeiről is — így nevezi Skandináviát — többet tud, mint Tacitus. «Scandza szigetén, úgy mond, sok nép lakik, de Ptolemaeus hetet említ meg közölök. Ott a nagy hideg miatt méh sehol nincsen. Éjszaki részén, hol a hír szerint nyárban negyven nap és éjszaka nem áldozik le a napvilág, s télen ugyanannyi ideig nem támad fel, az Adogit nép lakik. Más nemzet ugyan ott a Eerefenn-ek, a kik nem gabonából, hanem vadak húsaiból és madarak tojásaiból élnek; a tavakban ugyanis annyi a tojás, hogy elélhet belőle a nép, s elég marad még a madárköltésre. » Azután előszámlálja a suehan-okat (a Tacitus Suionjait) s másokat, finaitha-kat, gautigót-okat stb. a kikről mondja, hogy kivágott kősziklákban laknak; továbbá említi az ostrogótokat, s végre legszelídebb lakosait Skandináviának, a finneket (Finni mitissimi, Scandzae cultoribus omnibus mitiores). A sok nép-név közt az Adogit nép a helyezeténél, a Rerefennek szinte annál meg az élelemnél fogva nyilván lappok; a szelíd finnek tehát a Tacitus siton-jai, s a későbbi kvének lehetnek. Bajos eligazodni a határozatlan tudósításban : annyi kétségtelen, hogy Jordanis a germán eredetű népeken kívül nem-germán eredetüeket ismer, még pedig többeket, mint Tacitus; földrajzi sejtelmei is magasabb éjszakra mutatnak, mint a mennyire a római írónak tudása ért volt. Egyebütt Jordanis megemlíti az észteket, a kiket hasonlóképen csendes népnek mond (Aesti, pacatum hominum genus omnino). Az észtektől délre teszi az akatzirokat, egy erős vitéz