Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

38 HUNFALVY PÁL. A negyedik újjnak emez elnevezése, mint látjuk, nagyon messzire van elterjedve, az tehát valami hitbeli fogalomból vagy eszméből származik, mely igen hatalmas lehetett amaz megelőzött közös állapotban. Végre kétségtelen világos nyomai vannak annak, hogy a finn-ugor nyelvek és népek elszakadván egymástól, a tulajdonképi finnek (finnek, esztek, lívek, karjalaiak, vótok, ingerek vagy isorok [ingermanlandiak Sz.-Pétervár környékén!) jobban együtt maradtak, mint az ugorok (a szirjén, permi, votják, vogul, osztják, magyar népek); azért azoknál a 8-as és 9-es számnevek egy és azon szókból eredő összetételek, holott az ugor népeknél azok külómböző szókból támadtak, mert tizeseik külömbözők. Továbbá, a mint a finn népek nyugatfelé nyomultak, a lett és gót, azaz germán, népek hatását erezik vala; holott az ugor népek a Káma, Volga, Irtis folyók mellékein a török népek hatását érezték; innen van, hogy az ugor népek számneveiben némi közösség van a török nyelvű számnevekkel, mely közösség nincsen meg a finn nyelvekben. P. o. a török on, uon, von — tíz, visszatükröződik a magyar ven van-ban (negy-ven, öt-ven, hat-van stb.) s a vogul men, pen-ben (neli-men 40, át-pen 50, kat-pen 60); a török mis, mel (tör. alt-mis 60, csuvas ot-mel; tör. jet-mis 70, csuvas szit-mel) visszatükröződik a szirjén és votják 8-as, 9-es-ben, így szirjén 8 kökjaa-mis, 9 ök-mis; votják 8 tya-mis, 9 uk-mis. A csalhatatlan nyelvtanúság szerint tehát a túrán nyelvcsaládok valami közös nyelvalapból keltek ki, s látható kapcsolat maradt még azután is a török-tatár, szamojéd és finn-ugor családtövek között. Jobban eltávozván egymástul s mindenik sajátsága még inkább egyedségre alakúiván, az ugorok mintegy közepett maradtak a nyugatra vonuló finnek és a keleten terjedő török-tatárok között. S ezen kapcsolatban a finnek és ugorok utolsó jövevények Európában, kik csak a germánok és szlávok megett foglalhattak helyet éjszak és kelet felől. De vájjon ezen a téren első emberek voltak-e, úgy hogy más népség ott meg nem tlie Dravidian languages.» Transactions of the seeond Sessionofthe international Congress of Orientalista. Held in London in September, 1874. London, 1876. A 91. lapon.— A magyar Nagy Szótárban VI. köt. 575. hasábján, Fogarasi azt irja, hogy Böhtling szerint a szanszkrit nyelven anaman—SLTCLonymiis 1. névtelen, 2. Ringfinger. Böhtling már 1851-ben az «Uber Sprache der Jakuten», Wörterbuch, 3. lapján mondta volt, hogy a tibetiek és mongolok «nach indischem Vorgangeo nevezték a «Ringfinger»-t nevetlennek.