Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

ÚJ TUDOMÁNYOK ÚJ ELŐÍTÉLETEK. 39 előzte őket: az bizonytalan ugyan, de nem valószínű. Legalább a mondák, mennyire tudomásunkra jutottak, más előző népekről regélnek. A vogul mondák istenfiakról, erdei népről, óriásokról tudnak, melyek az északi Urálon a közönséges emberfajt (tehát a vogulokat és osztjákokat) megelőzték volna. A régi csúdok, a kiknek bányászati nyomai megvannak az Uraiban, s a kik emlékezete a szibériai népek közt élt volt, midőn az oroszok hódításai terjedni kezdenek, semmi látható kapcsolatban nincsenek az ottani ugorokkal. Nem kevés körülmény mutat tehát arra, hogy a mostani finn és ugor nyelvű népek előtt más népek is lehettek már ott. Mennyi valóságon alapul már az a fölvétel, hogy nemcsak Skandináviának, hanem Közép-Európa legnagyobb részének finnek voltak első lakosai? Semmifélén, csupán azon a tényen, hogy az árja népek (keltek, germánok, szlávok) Közép- és Északi Európában nem lévén autochthonok, azokat ott más népség előzte meg. Tehát azt következteté Leibnitz és Eudbeck ólta a szűkebb, azután a Eask által először kifejezett szélesebb nyelvtudományi nézet, hogy azon népség finn volt, s eme nyelvtudományi nézetet legalább némi morphologiai hasonlatosság támogatja vala, melyet a baszk és a finn, azután meg azok és a dravida nyelvek közt találtak. Az anthropologia elfogadván a nyelvtudománytól a finnt, tovább ment s kiszínezvén azt állítá, hogy az a finn faj barna volt, s azért mongol. De hol-vette barna színét, nem tudom; én legalább sehol sem olvastam, hogy az emberi csontokon, kivált az agyakon, a volt hajnak, bőrnek színét is láthatni. A hány emberi csontot én láttam — az ugyan nagyon kevés — mind fehér; úgy gondolom, az anthropologok sem láttak még egyéb színt a csontokon annál, melyet az idő barnított azokra. De megvan a barnaszínű előítélet, mint a dolichokephal s mint a flexiv előítéletek: mert jóllehet az újabb természettudomány a hitet nagyon megveti, mégis ott, a hol legkisebb helye sem volna, igen könnyen hisz, s ragaszkodik hitéhez. «Régen kifejlődött az a felfogás, hogy a barna emberek a mongoloktól, a szőkék a germánoktól származnak», úgymond Virchow 1876-ban a német anthropologok gyűlésén Jénában; — «előttem tehát szinte bizonyos vala, hogy ott találjuk meg a legtisztább germán typust, az ős germánokat, a hol a lakosság leginkább szőkehajú, kék szemű és fehér bőrű: ellenben ott kell hogy üljön a mongoloid, vagy, ha úgy tetszik, a túrán avagy sarmat-szláv lakosság,