Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

ŰJ TUDOMÁNYOK ÚJ ELŐÍTÉLETEK. 35 általános egyezést fölfedezni. Azonban közelebb valók a törökjakut számnevek a finn-magyarokhoz, mintsem a tamul-teluguak; legalább az 5. 6. 7. továbbá a 100. hasonlíthatók; a török-jakut 10. meg összevág a magyar van, ven-nel, ezekben : hat-van, hetven stb. A tamul-teluguban csak 4. nálu, nálagu látszik hasonlítani a finn-magyar neljá négyhez ; de már a tamul-telugu 5. eindu-t eidu-t, azért bajos a finn-magyar viit öt-höz hasonlítani, mert a 8. ettu, edu szint avval lehetne egyező. Látszatos tehát, nem származási okból való a véletlen találkozás. De a milyen különbözők egymás között a három párok : olyan egyezők magok a kettősök; lehetetlen tehát tagadni, hogy 1—7. és 100 egy eredetűek a finn-magyarban, a török-jakutban, a tamul-teluguban. A 8. 9. különbözők az anyagra nézve, de megegyezők az idomra nézve, a minek okát nem akarom itt újra előadni.x

) Ugyanezt a belső egyezést és külső különbséget mutatják a postpositiók is, a melyekből csak a finn-magyar és török-jakut nyelvekből hozok elő néhányat, mert Caldwellnél (ki egyetlen forrásom a tamul-telugura nézve) nincsen azokról szó. Finn-magyar. Török-jakut. alt alin (alsó) ileri elin (első) tasra taszara orta orto jari ? üz, üszt uszá (magasság). Itt is, mint a számneveknél, valami közeledést látunk, jelesen a finn-magyar al el szókra nézve a török-jakutban is : de már a többi négy postpositió nagyon különböző a finn-magyarban és a török-jakutban. Mit mondjunk hát Müller Miksa -állításához, mely szerint a széles turánságban épen a számnevek és postpositiók volnának egyezők, minthogy ezeket úgy, mint a névmásokat, nem igen bírná újra megalkotni az emberi elme ? Látjuk, emez állítást nem támogatja a valóság. ali al ete el ul-k kül ulos künn kesk köz puole fél páállá fel x) Megtalálhatja az olvasó Magyar Ethnographiám 233—235. lapján is. 3*