Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Ponori Thewrewk Emil: Codex Festi breviati Corvinianus. 209

210 P. THEWREWK EMIL. sime rogamus Illustrissimam Dominationem Vestram, ut hujus eruditissimi voluminis participes nos faciat, ex his duobus alterum irnpertiendo, ut aut librum ipsum ad nos mittat tantisper, dum hic transcribi curemus, aut istic ipsa ejus exemplum confici jubeat quam emendatissimum ac quam celerius fieri possit, deinde ad nos mittatur. Hoc tanti a nobis estimabitur, ut inter jucundissima Dominationis Vestre erga nos obsequia collocaturi simus. E levélnél mindenek előtt két dolgot kell észrevennünk: hogy áláirás nélkül való, s hogy nem itt az országban, hanem a milanói állami levéltárban találták. Ez t. i. csak minuta, azaz conceptus, melyről a valódi levelet másolták; hogy a berezegi hivatal szükség esetében az elküldött levél szövegét bírhassa, a fogalmazványt eltették, s így került az a milanói állami levéltárba, hol jelenleg egyéb hivatalos levelek minutáival könyvbe van kötve, amint azt báró Nyáry Albert tudós tagtársunk szives közléséből tudom. A mi magát a szöveget illeti, tudnunk kell, hogy a levél Írásakor a Paulusféle Festus már nem tartozott azok közé, que non sint vulgo comunicata, mert az editio princepse már rég megielent volt és pedig ugyancsak Milanóban, 1471. ezen cím alatt: Sextus Pompeius Festus deverborum signiíicatione. Továbbá a valódi Festus is föl volt már fedezve s több éve Olaszországban; mert Manilius Rhallus (kiről csak annyit tudunk, hogy Olaszországban görög szülőktől született, hogy X. Leo cretai püspökké tette s hogy az Academia Poutaniana tagja volt) a most Nápolyban az állami könyvtárban IV. A. 3-nak jelezett Festus-codexet 1480 körül vitte* volt Illyricumból Rómába. Rávonatkozólag ezt írja 1489-ben Politianus: Ostendit mihi Eomae abhinc quadriennium Manilius Rallus Graecus homo, sed Latinis literis adprime excultus fragmentum quoddam Sex. Pompei Festi e. q. s. (Müller Praef. II. 1. 2. j. Th. Mommsem Abhandl. der Berl. Akad. 1864. 58. lap.) A dolgot úgy kell tehát képzelnünk, hogy annak, ki a milanói herczeget e levél megírására bírta, volt tudomása e Festus-codex léteztéről, de egyúttal csonka voltáról is, azért gondolta, jó lesz Mátyás király udvaránál tudakozódni, a hol nagyban gyűjtik az effélét, hátha ott teljes Festus van : hiteles másolatát nem volna nehéz megkapni, s így egy megbecsülhetetlen kincsnek jutnának birtokába.