Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Bánóczi József: Egy régi magyar szó a philosophiában. 166

20G BÁNÓCZI JÓZSEF. rúlna értelmének kiegészítése czéljából, mint akár a szellem, akár a lélek. . Hogy a lélek és elme fölcserélése nem történhetik mindig külön értelmük megmásítása nélkül, világos a következőkből. A vallás fölfogása szerint lehet a lelket pokolban kínzani; az elmét sohasem képzeljük e helyre s ily czélból. Van lelki, de nincs elmei harcz; ez utóbbit csak más értelemben használhatnók. Nagy lelkű, jámbor lelkű, más mint nagy v. jámbor elméjű. Megjöhet valakinek az • esze; de elméje nem. A közönséges fölfogás szerint az se nem mehet, se nem jöhet. Mondják: elveszti az eszét, de nem: elveszti az elméjét. E két utóbbi pont körülírását egyelőre függőben hagyván, még c:ak azt emeljük ki, hogy a lélek szoros psychologia értelemben a szellemi működés alanyául nem használható. A lélekről idéztem példák ugyanis bizonyítják, hogy ma már vallási és erkölcsi mellék-érteménye is van. Az elméről ilyesmit nem állíthatni s ez egy okkal több annak műszói használatára. Mi az elme philosophiai értelemben ? Az, a mi bennünk érez ós fölfog, gondol és kivan. Kant használta a latin mens-t s azután a gemüth szót hasonló értelemben. Szerinte a fölfogó és érzéklő tehetség közös törzse a gemüth. Ez a szó azóta a német irodalomból ily értelemben kiveszett. Különben is inkább illustrálja csak a magyart, de nem közelíti meg, sem tartalomra, sem szabatosságra. A gemüth Kantnál inkább metaphysikai műszó volt; az elme a magyarban psychotogiai műszó. Az elme belső activ világunk összesége. Vagy pontosabban kifejezve: az elme az emberi lélek öntudatos működésének alanya. Szólunk külvilágról és belvilágról. Ha ez utóbbit nemcsak mint fölfogó tükröt képzeljük, hanem a tudomány mai állásának megfelelően olyannak, mely a külvilág benyomásaira reagál, azokat bizonyos módon földolgozza és összefűzi — akor a belvilág röviden: elme. S ha továbbá a testet oly működő szerves egésznek képzeljük, mely érzékiségünk körébe eső eszközökkel hat az érzékiség világában, akkor ezzel szemben szólhatunk az elméről, mely lelki, tehát szellemi módon munkál az érzékiség és a gondolatok világáéban egyaránt. Az anthropologia és psychologia szólhat tehát emberi testről és emberi lélekről: elméről. Az elmének a testtel való ily egybeállítása nem új dolog. Olvassuk már a Kriza codex-