Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Bánóczi József: Egy régi magyar szó a philosophiában. 166

204 BÁNÓCZI JÓZSEF. minden anyagtól, ő tiszta szellem. Az emberben azonban csak any nyiban van szellem, mert van lelke. Es e tekintetben osztozkodik az állattal; ennek is van lelke. A kit Fechner «Nanna» ez. könyve meggyőzött, azt fogja állíthatni, hogy a növénynek is van lelke. A.lélek közös neve minden organisált anyagban nyilatkozó szellemnek. Nyilatkozik-e valóban vagy nem? ez a philosophia speciális kérdése, mely nem tartozik a nevezetek philosophiai értékét meghatározó értekezésünkre. S hogy állunk az elmével ? E kérdést eddig csak az egy Erdélyi bolygatta, de nem igen mozgatta. A Budapesti Szemlében (i. h. 324—5. 1.) azt mondja: «Az elme . . .egész rendszerré fejlik a belső munkásság fokozatain, melynek minden árnyalatát méltóztatik fölvenni, az érdeklés, az értelem, a gondolkodás minden foglalatosságait végezni, a legellentétesb változatokban .... Mégis különbségül marad a lélek és szellem rokon fogalmától, mely két utóbbi átvihető korra, istenre, péld. a kor szelleme v. lelke, isten lélek v. szellem, de sohasem mondjuk, a kor elméje, az isten elme stb.; hanem csupán az emberre visszonyítva élünk vele, a honnan kitűnő érteményben mondhatjuk: az elme az ember. A német nyelv ... ily szót nem ismer.» Erdélyi, látjuk, oly tisztelettel szólt az elméről s arról a mit ez fölvenni «méltóztatik», hogy csak kellő távolságból, á distance, vizsgálja. A szellemei és lelket épen nem különbözteti meg s a mit az elméről mond, hogy csak az emberre viszonyítva élünk vele, az helyes elvonás a tényekből, de nem igazít útba philosophiai értékét illetőleg. Csak annyit tudunk meg, hogy elme nem alkalmazható mindenütt, a hol a szellem vagy lélek. De alkalmazhatók-e ezek ő helyette ? S ha igen, mikor ? S menynyiben van külön létjoguk mindhármuknak egymás mellett? Mindezt nem érinti. Pedig ezen fordul meg a dolog voltakép. Erdélyi eredménye: «az elme az ember», tudjuk a közlött tényekből, tényileg helyes. De egyebektől eltekintve ez alakban oly határozatlan a tartalma, hogy nem igazít útba. Hogy hasznát vehessük Erdélyi e megjegyzésének, mely nagyjában saját eredményünkkel is egyezik, másképen kell azt formuláznunk. Azt mondjuk: az elme egyedi fogalom s itt utalunk a szellem és lélek előbb adott ilynemű meghatározására, melyhez ez folytatólagosan fűződik. De ez eredményt ismét a tényekkel kell összemérnünk. Találunk ugyanis ily kifejezéseket: «Ki vmlsiysteny elmedben erekké meghzerezwen»