Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Bánóczi József: Egy régi magyar szó a philosophiában. 166

202 BÁNÓCZT JÓZSEF. a nyelv szelleméről szólunk, akkor oda értendő a számtalan §§. vagy szó, mely. a törvények és nyelvek anyaga. A beszédnek és tannak is van mindenek előtt anyaga: a rendezett szóhalmaz. Hogy valaki más szellemben nyilatkozhassék, mint előde, szüksége van először is az anyagra : magára a nyilatkozatra, neki ép úgy, mint elődének. Ugyanezen észjárás szerint magyarázandó a kor, testillet, kereszténység stb. szelleme. Mindezek megtestesülnek térben és időben, nemzetekben és népekben — mint anyagukban, melyet egymagára, külön is lehet tekintet alá venni, sőt vettek is soká, a nélkül, hogy szellemükre ügyet vetettek volna. A nemzeti és hazafiúi szellem, a béke, barátság és gyűlölség szelleme is mindenek előtt bizonyos eljárásban és cselekvényekben nyilatkozik, a melyeknek aztán lehet is, van is szellemök.- A ((boldogultak szellemeio vezetnek át bennünket ama fölfogáshoz, mely szerint a szellemet külön, minden anyaghüvely nélkül is képzelhetni vagy inkább gondolhatni; így lehetnek jó és rósz szellemek tulajdonságaik szerint; vízi és földi szellemek lakóhelyük szerint. így mondjuk Istent is szellemnek, az egész világ, az összes anyag megteremtőjének vagy föntartójának. Nem áll tehát a mit a Nagy Szótár mond, hogy Isten léleknek mondandó és nem szellemnek. — A mi bizonyító idézeteket fölhoz, többnyire oly korból valók, midőn a szellet már nem, s a szellem még nem volt divatban. De ha ez idézeteknek bizonyító erejét el is fogadnók föltétlenül — mit bizonyíthatnak ? Csak azt, hogy akkor léleknek mondák az Istent. Igen ám, de magát a lélek szót bővebb s a mainál többféle értelemben használták ugyanabban az időben. Ma már nem mondjuk már például lelki áhítatosság, mint a Thewrewk eodex, vagy lelki ember, mint Pázmány monda. A lélek szó mai értelme anynyira szűk lett, hogy az Isten fogalma már nem vonható belé. A nyelvhasználat időtelve bővíti is, szűkíti is az egyes szók értelmét — hogy philosophiai nyelvünknek eddig e processusban oly kevés része volt, az bizonyára nem hatalmazza föl arra, hogy róla utólagosan se szerezzen tudomást. Isten nem léleknek, hanem szellemnek, s csakis szellemnek mondandó. —- Említi még a Nagy Szótár a szellem következő használatát: Az emberi léleknek felsőbb nemű tehetsége, vagyis gondolkozó és szabad akarati ereje; a példák ezek: szép, nagy, kicsi, fellengő, világos, tiszta szellem. Nézetein szerint e pont sem állhat meg. E példákhoz nem a szel-