Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Bánóczi József: Egy régi magyar szó a philosophiában. 166

200 BÁNÓCZIJÓZSEF. kény (F.) és szokatlan (KK.), furcsa (R.), vékony (F.), szélhűdt (Bl.); nagy.gondú ('Zr.) és gondatlan (KK.), [könnyű (KS.); komoly (Vrs.) és hiúságos (A.); — továbbá, s itt sem állítunk össze ellentéteket, hanem inkább párokat: vidám (Km.), víg (Gy.) és bús (Cs.), elszomorodott (K.), búsult (Gy.), gyötrődött (F.); nyugodt (Cz.) és nyugtalan (K.), lobbanó (F.), ííí^as (F.), í/k (KS.), felháborúit (F.), bujdosó (Ar.), kivágó (F.), ngughatatlan (Zr.); csendes (F.) és csendetlen (Gy.), zajdídt (Gy.); ájtatos (Erd.) és vezeklő (Erd.); nemes (R.) és nemtelen (F.), keyán (A.), alacson (F.), romlott (KI.); ép (Or.) és feé£e# (KS.), bomlott (Gy.), háborodott (Pet.), bódult (Or.), megszédült (R.); gyönyörű (Cs.) és gondos (Gy.); bátor (K.) és félénk (Ap.)j ártatlan (Sz.) és érzékeny (Gy.) ; fté&éfi (Sz.), -s^eftíZ (T.) és t?aá (KS.). Lehet aztán az eZmlí : jártatni (Or.), futtatni (Szt.), í>Zmt*€ szegezni (F.), művelni (Szt.), gyakorolni (Szt.), meghányni (F.), élesíteni (Szt.), megtompítani (F.), terhelni (Gy.), ÍWIWÍ (T.), növelni (A.), emelni (T.), csavarni (Pet.), hányni-vetni (T.), forgatni (Gy.) s vlmin forgatni (T.), ?;ZmiweA; utána küldeni (Bet.), egy tárgyról másra fordítani (Szt.), fárasztani (Szt.), Itaboztatni (F.), vele <?#?/ táj felé luigtatni (Gy.) v. vele elszállani (Gy.) ; — félteni (Pet.), dicsérni (Pet.), magasztalni (K.), csodálni (Ty.); — továbbá: vlmvel táplálni (Or.), vlmvel gerjeszteni (Gy.), vlmin serkenteni (J. i. Ts.), vele játszani (Gy.), vlmbe keverni (Or.), fölvidítani (K.), zavarba hozni (KK.),megnyugotni (nyugtatni, Gy.), vigasztalni (F.), vlmböl kiemelni (Gy.), javítani (T.). Van aztán az elmének: S£<2Í;& (B.), elevensége (F.), sebessége (Or.), víg járása (F.), /la&ja (A.), tusakodása (Pz.); — világa (A.), foglalatja (KS.), jóvolta (T.), vágya (T.), gondja (A.), habzása (habozása, K.), fellobbanása (B.), hivatása (Ty.), döghalála (K.); — végül: műhelye (Pz.), képzete (KK.), gondolkodása (Pet.), gondolatja (Pet.), tudása (Gy.), remekje (B.). Valakinek van elméje vlmhez (S.); — vlmi az elmével vcZe születik (Bs.); — vlkinek az elméje tetszik mindenkinek (Gy.); lehet vlmit elmével fölérni (F.). — Az elme továbbá vlmbe foglalja magát (MK.; már a Thewrewk codexben is 369. 1.); lehet hiány benne (Pet.); vlmi rajta változást tesz (Gy.),