Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

44 BUDENZ JÓZSEF melyek egyes-számi névszón -s és -t (O-vé rövidültek, míg á többes-számi névszón még a td (íe)-nek teljes többes-számi tője na (ne) szolgál határozóul (v. ö. a finnben a váltakozó t, s és 72-en kezdődő egyes- és többes-számi matató névmástőket: td „ez", se, si „az", több. na és ne, ni, vagy még többesképzővel ndi és nii). 1) Nominativus. Egyes-számi határozott alakja mind a két dialectusban -s raggal, a határozatlan nominativus- vagy a csupa (de nagyrészt, kivált a M.-ban, gyengült vagy kopott végű) töalaktól; pl. apa asszony-tói: M. E. avas az asszony | tuma, tumo tölgyfa: M. tumís, E. tumos \ kud, kudo ház: kuts, E. kudos \ pina, pine kutya: pinís, E. pines | tuva, tuvo disznó: tuvis, tuvos \ jaksarga, -go récze : jaksarks, E. jaksargos \ kov hold: M. E. kovs \ mastlr, mastor föld: mastírs, mastori\ vir erdő: virs \ lomah ember: lomants (§. 10. b.), E. lomans \ os város: osis, E. osos j virgas, E. verges: virgasís, E. vergezes j E. ej kaki gyermek : ejkaksos || si, ci nap : sis, E. cis J M. kein nyírfa: kelus || M. pe vég: pets. — A többes-számban a határozatlan nominativus-alakhoz, tehát közvetlenül a többesjelelő í-hez járúi határozó ragul: M. -na, E. -ne; de a mordM. egyes esetekben azután meg magát a többesjelelő t-t ejti el (§. 10. c.); pl. ava: tb. avat: ht. tb. M. avatna, E. avatne j tuva, tuvo: tb. tuvlt, tuvot: ht. tb. tuvítna, tuvotne j pina, pine: ht. tb. pinetnd, -ne \ narmín, narmoh; bt. tb. narmítnd, narmotne || M. vir: tb. virht: ht. tb. virhnd (E. virtne) | erdj lakó: erdjht: erajhnd \ kev kő: keft: kefna j pilge láb: pilkt: pilknd \ saldak: saldakt: saldakna \ sarvas tyúk: sarvast: sarvasnd | os: ost: osnd j utíp éléskamara: utípt: utipnd. 2. A geniti vus (s vele egyezőleg az accusativus) egyes-számi ht. alakját a mordM. -t (Ahlq.), -t' (Reg.) raggal alkotja, mely előtt a szótőnek rövid végönhangzója jobbadán kiszorul; a mordE. azonban még megtartja a -t határozórag előtt a genitivusragot is, vagyis -wí-vel képzi a ht. genitivust; — ezenkívül, és pedig leggyakrabban; a mordE. az -s ragos nominativustól, mint tőtől is képzi a genitivust, a mordM. módjára -t határozóval, vagyis -nt helyett -sí-vel. Ezen utóbbi ht. genitivusragban tehát megvan mind a két határozó névmástő {se> te),