Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

MOKSA- ÉS ER2A-MORDVÍN -NYELVTAN. 29 ban csak ritkán fordul elé a megfelelő -v (-ve) képzés: tev, teve(=M. tev) \ nil've nyelet, schluck: nile \ solgov: plur. solgöv-t zárás, gát: solgo- zárni | kando teher (e h. kandov — M. kantf): kando- hordani. — V. ö. finn =M, J vagy p'ó:,

ö (pl. nauru nevetés, kuolo halál, kasky parancs, láhtö elmenetel : naura-, kuole-, káske-, liihte-). . . e) Az előbbi helyett alakúi az Erzában rendes „nomen acti" -z képzővel, pl. kuloz halott, gestorben: kulo- halni \sodaí ismeretes (M. sodaj): soda- \ kénéret érett (M. kenerf): kenere- \ promoz összegyűlt: promo- \videz vetés (die saat): vide- j stb. Néha ugyané képző nomen agentist alkot: seredet (v. seredi) beteg: serede- aegrotare | kamez hü: kdmehinni, bízni. — A mordM.-ban megvan ugyan a megfelelő -z, '-z, képzés, de csak gerundiumnak használva (morajz, moraz dalolva, -ván; peliz, pelei félvén; luvíz, luvíz olvasván); szintígy az Erzában is (pl. usodoz meilcetneste elkezdve ,az utolsóktól. J) Több értékű nomen verbale (főleg „nomen acti") M. -fks, E. -vks, képzővel (v. ö. -/, -v, és finu ^ukse, fkse), pl. ponafks, E. ponavks liajíbnadék•; pona- | E. sodavks ismertető jegy: soda- ismerni | mujevks találmány (fund): műje- \ sustavks varrás (naht): susta- \pandovks fizetés: pando- \ simevks ital: sime- \ cudevks patak: cude- folyni. Összevont dákban az f, v azonban kiszorul: M. sotks kötő, kötelék (e h. sod-fks) sodí- kötni j ilatks maradék : Hadi- | E. puromks gyűlés: puromo- gyűlni. §. 14. Névragozás. A mordvin nyelv a névszón kifejezendő viszony esetek egy részére nézve kétféle alakot képez: egyike a tisztán csak viszonyragos alak (melyhez még a rag hiánya által megkülönböztetett nominativust kell számítanunk); a másik alak meg a viszonyraggal egyszersmind a névszó fogalmát határozó ragot kapcsol össze, melynél fogva ezt csak bizonyos amúgyis vagy az előbb mondottakból ismert egyénről kell érteni, — mely határozó (determinativ) rag tehát a más nyelvekben szokott határozó névelő (névtámasz, articulus) tisztét teljesíti s így helyénél fogva akár vég-articulusnak is nevezhető. A viszonyragtalan