Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Egy álszó. 167

AZ UGOR MÓDALAKOK. 167 421,4 ken langiev tdman kivn pialla, murenov, a kénen pialla langiev, ze mázenov; itt rendesen föltételes mellék mondatokban fordul elő s a latin futurum exactumnak felel meg: 5,19. ken rikkonov ühen naista pienista káisennöista, i nin opastannov ihmizie, pienin liev taivas-kuningahussa, a ken Inadiv i opastap, zen süreksi pannah (solverit . » doc*%* r i t, f e c e r i t. . d o c u e r i t, az első kettő -ne-Yel, az utóbbi kettő jelentő móddal!). A finn köznyelvben ez a mód valószínűséget jelöl s ezt a szolgálatot is nem egy nyelvben a b eálló cselekvés alakja teszi meg; pl. tietanet-hán így fordítható magyarra és németre: hiszen fogod tudni, du wirst esjawissen; sőt ilyeneket a múlt időben is találunk : „Ki is monda a minap ? — izé foga mondani — no, kivillant a fejemből"1

); s egymás mellett egyenlő jelentéssel: „Azt N. mondhatta, — ő mondta lesz" (u. o.); v. ö. „Mondta lesz: tán mondta, v. fogta mondani; — elmenyen lesz: tán elmegy; — ha kérné lesz: ha fogná kérni" stb.2

) 3. A második óhajtó mód -stf

képzője egy lehet azon mom. -ss

képzővel, melyet az ugor alapnyelvben fölvehetünk. Talán még ezt az egyszerű mom. -stf

-t őrizték meg a mom.

-tv előtt olyan igék, minő pl. a finn katsasta-, a lapp jukkeste-f sőt egészen magányosan a vog. sangves- és hasonlók; többnyire azonban a mom. -kv

képzővel együtt járul az alapigéhez : mordv. kuriksta-, finn puraise- (* pnrakse-), zürj. juktstm jukíkst-) SIMONYI ZSIGMOND. Egy ál-szó. „ Ál-szó "-nak (ad normám „ál-arcz") nevezhetünk bátran oly szót, melynek szótáraink külön czikket vagy legalább czikkpontot szentelnek, önálló értelmet tulajdonítva neki, s melynek erre való jogczímét kutatva, azt találjuk, hogy csak egy azelőtt egységesnek tartott szónak utórészéül fordul elé, a neki tulajdonított értelem pedig alapjában e szónak előrészét illeti, s neki magának csak határozó képző értéke tulajdonítható. *) Háromszékből, NyK. III. 18. 2) Kapnikbányáról, NyK. II. 369. V. ö. Magyar Nyelvészet IV. 227.