Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)
Tanulmányok: - Budenz József: Egy álszó. 167
168 BUDENZ J. : EGY ÁL-SZÓ. Ilyen az a csík v. esik, melyet M. Nyelv Szótára ugyancsak. e szóról szóló czikkének 4-dik pontjában értelmez: „a madarak farának hegye, csúcsa, szokottabban: farcsík11 , s utána Ballagi Teljes Szótára a csík czikknek 4-dik pontjában: „a madarak farának csúcsa: farcsík" (Ballagi magyar-német szótára még nem hozta föl a csík-iiük e külön jelentését). De már Kresznerics is igy írja át a Molnár A.-nél talált farczik, farczika szót: far-esik, far7 csika (esik alatt, s igy legalább még elválasztva a rendesen hosszú /-vei ejtett csík szótól, mely bizonyos „halacskát, tésztát, vonalt" jelent). — Ezek ellenében constatálnunk kell, hogy Molnár Alberttől le Márton Józsefig a magyar szótárak még csak egyszerűen egy farcsík v. farcsika szóról tudnak, még pedig szerintök e szó csak rövid /-vei való (B. Szabó D.-nál, meg Sándor I.-nál is, a kik pedig megkülönböztetik a hosszú z-t), a mint mai nap is igy (rövid z'-vel) ejtik, a hol még eléfordúl, pl. Dunántül, vagy a székelységben, a hol még farcsok alakja is fönnvan. A MNyelvSzótára ezen szavait: „szokottabban farcsík", tehát így kell megigazítani: „csak ebben: far csík (helyesen farcsiKf. Nyilván a farcsok csak ugyanaz a mi farcsík, még pedig amazt egyszersmind régibb alaknak kell tartanunk, melynek o-jából ügy gyengült el a farcsik-beli i, mint a hamis (—régi hámos, homus) szóbeli i (v. ö. lapis Gömör, Orm. = lapos, kacsint e mellett: kacsong-at, azaz kacsont-gat). S csakugyan legrégibb eléfordulásában a farcsok {forcsok) alakot találjuk: Bécsi cod.-ben farcsok, Müncheni cod.-ben farcsok és forcsok. Hogy e szót compositumnak tekintsük, melynek utórésze esik v. csók, azon kivül hogy alkalmas jelentéssel való ilyen sző ki nem mutatható, már az egész szónak birtokos-ragozása sem igen engedi meg (farcsokom, s nem farom csóka); de meg nem is kívánja azt a szónak jelentése, mely lényegesen, csak ugyanaz, a mi az egyszerű far szóé (Moln. „coxa, coxendix, uropygium", Bécsi és Münch. codexekben „femur, lumbi", mai nyelvben „uropygium, coxa" ; farcsokom fáj Széki.), legfeljebb hogy a far-n&k értelme az elnevezett tárgy terjedelmére nézve némi. megszorítással vétetik. E gyenge értelem-módosítás a farcsík, farcsok utórészében (esik, csok-htm) ki lehet fejezve, ha az nem is egyéb mint kicsinyítő képző, s csakugyan szembe is tűnik benne két olyan kies. képző-elem (cs és k), mely különben is a legközönségesebb magy. kies. képzőben (cska, -cske) ugyané rendben egymással egybekapcsolódott. E szerint farcsok, melynek teljes tője farcsoko, e h. farocsoko, nem egyéb mint farocska, azaz: ennek változata, mely történetesen más önhangzó elejtésével támadt (az eredeti farocsoko-íéle alakból). Megmaradt végönhangzójával a képezhető farocska-nak egészen megfelelő alak: farcsika. BüDENZ JóZSEF.
