Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Simonyi Zsigmond: Az ugor mód-alakok 135

160 SIMONYI ZSIGMOND is -ks- képzős freq. ige múlt idejének veszszükx

). Megjegyzendő, hogy ez a mód még néha óhajtást is fejez ki, a finn köznyelvben is (pl. menisit matkaasi! bár mennél már Isten hirivel! voi, jos kdvisit meillakin! jaj, csak eljönnél mi hozzánk is ! v. ö. Lönnr. Om d. nordtsch. spr. 36. 1. jegyz.), de még gyakrabban az észtben (pl. saksin ma vei koju, enne kui páev löja laheb! jutnék csak haza, mielőtt a nap lenyugszik!2

). Meglehet, hogy ilyen -Zcsz-képzős mód már akkor kezdett kifejlődni, mikor a finn és mordvin még egy nyelvet képeztek, s hogy aztán a mordvin csak a még akkor ilyennek érzett desiderativ, illetőleg freq. képzést bővítette. De minden esetre csak esetleges találkozásnak fogjuk tekinteni, hogy e finn alakhoz olyan meglepőleg hasonlít Az északi-lapp föltételes-mód (13.), melynek egyes alakjaiból szintén eredeti -ksi képző következik 3

). Sőt, úgy látszik, ez az alak a lappban nem is igen régi képzés, mert már A déli-lapp — ámbár a finn nyelvterülethez közelebb áll s így egyező alakoknál még a finnel nagyobb hasonlóságot mutathatna — ugyanazon jelentéssel egészen más freq. képzést alkalmaz t. i. /-eset: (14.) kita-li-b, lu-li-b4

).

Mind az északi, x)

Kellgren antaisin-h&n az első t-i tartja múlt időt jelölőnek. Ez természetesen lehetetlen, minthogy ez az i nem eredeti. 2) Wied. gramm. 472. 1. és Lönnrot az id. h. ezeket kihagyásos föltételes mondatok gyanánt akarják értelmezni, melyekhez fő mondatűi ilyesmit kellene gondolni: se olisi hyvá, az jó volna. De a módalakok jelentését általában nem összetett és mellék, hanem egyszerű és fő mondatokból tanácsocs elvonnunk (v. ö. Delbrück az id. h. 12. 1.), s azt hiszem, valamint a görög tplpotjjn, eredetileg tisztán és kizárólag óhajtó mód (az id. h. 13. és 14.), úgy tulajdoníthatjuk ezt mint eredeti jelentést a finn fölt. módnak. 3)

A lifcim és arvedifcim-hen mutatkozó első i-t nem tarthatjuk a módjegyhez valónak, annál kevésbé a finn antaisin első Í-jévei azonosnak, mint Riedl (az id. h. 76. 1.) — Az ugor freq. ~sk képző a lappban s (guoddase-), c (vajece-), de ks és vs (=fs) is: tobdahakse-, IpF. cabasavsa-. 4) Tulajdouképen szintén óhajtó; v. ö.

sávab vaitodn kuhkeb viesuW kivánom, hogy soká élj; NyK. XII. 212. Ép így