Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Simonyi Zsigmond: Az ugor mód-alakok 135

L56 SIMONYI ZSIGMOND *olnoj, * olnoj'-ov, * olnojne, * olnajt (aj sorsára nézve v. ö fönt a vog. par. módot). Tehát a két déli-vogul nyelvj.-ban a föltételes mód képzőjéül szintén -nojo mutatkozik, mint a magyarban. — De az ész.-vog. egészen mást mutat: itt az n után u magánhangzót találunk, még pedig részben hosszú ü-t, s ez összevonásra enged következtetni, ügy hogy -nü ebből lett: -novo. Természetesen nem lehet csöppet sem kételkednünk a felől, hogy az ész.-vog. -novo s a déli-vog. -nojo egy alapalak változatai. Ez pedig alig volna lehetséges máskép, mint hogy mind a kettő eredetileg -nogo volt s aztán a magánhangzőközi ^-bol itt j vált, amott v — mind a kettő rendes hangváltozás az ugor nyelvekben. Midőn tehát a magyar nyelv a vogullal még egy volt, a föltételes alak képzője még nyilván -nogo volt. Az osztják ugyanazt bizonyítja. A déli osztják nyelvjárásokban a jellemző mássalhangzó n s az egész módképző -na. Ez a -na, azt hiszem, -nga-böl lett (v. ö. u. o. perien e h. pengeti „fogas"), ez meg összevonással -ndga-bbl, úgy hogy itt is ugyanazt az alakot leljük, mint a vogulban, esak hogy egészen másképen elváltozva. — Az osztB. padnál, úgy látszik, megint nem úgy fejlődött, mint a déli alakok, mert itt nem íi-et, hanem n-et találunk, s így inkább azt hihetjük, hogy padnál közvetetten * %adnaj-l-bó\ lett, mint a par. panat *panaj-t-hó[ (v. ö. u. o. mai „ád" e h. * majl). Azonban legtanácsosabb erre az egyetlen adatra nem sokat építenünk, mert nem csak az lehetséges, hogy hibásan van közölve, hanem még az is, hogy az ész.-osztjákban is -na a módjegy és ^adnal-baxL csak a d miatt hallik a foghangú n. — Végre nem csak azt tarthatjuk valószínűnek (Castrénnal,2

56), hogy a par. módbeli menah alak is voltaképen ide számítandó; hanem hogy menag és mene% sem egyéb, mint menait-nak vagy inkább a fölveendő régibb * menang-nak elváltozása. Hogy egy óhajtó módalak a par. 3. személyt helyettesíti, az könnyen érthető; ugyanezt látjuk a mordvinban s a finnben isx

). — Állítsunk össze itt is egy magyar, egy osztják s egy vogul alakot: x) Riedlnek (az id. h. 71. 1.), úgy látszik, az a véleménye, hogy megfordítva az n lett a par. g*-jéből (= magy. j). De erre a hangváltozásra nem tudok példát, s azon fölül, mint láttuk, valószinti, hogy a par. mód jegye már az osztják, vogul, magyar nyelvek különválása előtt j-nek hangzott.'