Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)
Tanulmányok: - Simonyi Zsigmond: Az ugor mód-alakok 135
AZ UGOR MÓDALAKOK. 155> B. Az n-es alak. A magyarból indulhatunk ki itt is legczélszerübben. Itt módképzó'nek magashangú szavaknál -né (ver-né-k, ver-né-l)T mélyhanguaknál -né és -ná mutatkozik (ír-né-k, ír-ná-l), s előtter a to vég-Önhangzója csak ott marad meg, a hol mássalhangzócsoport előzi meg (horda-na, ejte-ne; ide valók az ilyenek is;: taníta-na, fűte-ne, azaz tanojta-na, füjte-ne). Az imék alak imái mellett leghamarabb adja kezünkbe a kulcsot az eredetibbalak föltalálására. A hol mélyhangú magyar szóban az é magánh. fordul elé, ott az rendesen aj-böl vagy o/-ból lett: gané = ganaj, kaczé*.) — kaczaj, sétár = sajtár, létra = lajtorja^ világosét = világosojt, géva 2 ) =r gojva, golyva, kéréczár 3 ) == karajczár stb. Ily eredetű az é alél, koiorész, bámész, ágészr maradék s hasonló-képzésű szavakban. E szerint írnék is régebben bizonyosan igy hangzott: * ímajk. De szintén közönséges magyar hangfejlődés, hogy aj-böl á lesz; így támadt a& á magában az idézett bámész szóban (v. ö. votj. pajmon, Bud szót.); így az -ás végű főnevekben; s igy van alél mellett dobál, kotorész bámészkodik ágész mellett kotorász bámászkodik vadász; s ép így van írnék mellett írnál, írnánk, azaz '* írnajl v. inkább * írnajol és * írnajmuk, * írnajomuk. E-szerint a magyarban mint képző kimutatható -naj, -nej, ilU -najo, -nejé. Verne és írna egyenesen * ver nej és * írnaj-böl lett, mint szüle, kósza *szülej, *kószaj-böl (kósza: kószál =z írna: írnál), vagy mint az oszt. par. módban mana * manajból (1. fönt A. alatt). — Még csak írnok szorul magyarázatra, írnok írnojok-böl állott elé, mint a nyelvemlékeinkben eléforduló ilyen alakok bizonyítják: tudnojok, bocsátanojok, mivelnejek sth. Irnojok pedig * ír noj] ok, azaz * írnaj' + juk-böl lett^ A régi adnaja, szerezneje s hasoaló alakok szintén könnyen lehettek ilyenekből * adnaj-ja, * szere'znej-je stb. A vogulL. kvolnem ép úgy magyarázható * kvolnajmból, mint írnék * írnajk-böl 5 s a vogK. ölni, olnov, olnine, olnat alakok minden nehézség nélkül vihetők vissza ilyenekre r x) Matkónál; 1. Nyelvőr II. 119. 2) U. 0. III. 233. 3) U. 0. II. 477.