Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

MOKSA- ÉS ERZA-MORDVIN NYELVTAN. 9 Moksa Erza: Moksa: Erza: pekd has — pdke vela falu, raj — vele pingd abroncs, idő — pinge vidd, vide rectus, pica fenyü — jt?/ce dexter — viede, vied piza zöld — .jtóée mezd, mez mi — meze pitna ár, becs — pitne mirdd, mirde férj — mirde pina kutya — pine Iámba meleg — lambe pild fül — jpzVe lepd égerfa — Idpe pilgd, pilge láb — pilge lisma ló — lisme vará\ var felső — zw<? viiftemd erőtlen — vievteme vet a öt — vate mirtftemd férjetlen — mirdevteme 6. cerd, cera makk — sera (/mw&ra apró kagyló —kumbía) ervd, ervd feleség, (vara, vara lyuk — vara) meny — erva, urva sijd, sid ezüst — sifa ild, ild más, idegen — /JÁ pdlhkd hüvelyk. —pelka (koza, kőzd gazdag — koza) Látjuk azonban, hogy a mordM.-ban szóvégi á helyett e is lép föl (== E. e), v. ö. pilga és pilge j mirdd és mirde \ vidd és vide; ilyen végűek kivétel nélkül a sorszámnevek: omíce második, kolmice harmadik, nilece negyedik stb. (E. omboce, kolmoce, nilece). — Végre a mordM.-ban szóvégi a néha már egészen elkopott, hol a mordE.-ban még megvau az e: kener alkar — kenere, kdnir sed' híd — sede kistir, kstir orsó — scere pinem zab — pinime kistim szénaasztag — sceme lam leves, zsir — lamé, lam kicklr görbe — kickere lem név — lemé, leirt Mint szóközépi rövid önhangzó, az első szótagon túl, megfelel a mordE. e-nek a rnordM.-ban rendesen szintén e, s néha i, de (az önhangzó-illeszkedés tökéletlen voltánál fogva) nem ritkán í is; pl. kémen tíz = E. keimen \ sisem hét =z E. sisem \ viren, vinn erdei — E. viren \ menel, menü ég, menny — mdnel' \ keden-tii timár — keden-teji | ingeid előtt — ikele azim lócza: azem, ezem j| sembd mind-tői: gen. sembín \ selma szemtől: plur. n. selmlt (E. selmet). — Egyezőleg mind a két dialectusban rövid e-végíí igetők;