Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

8 DR. RING. Nem akarjuk e második családról való tárgyalást befejezni, mielőtt egy külső körülményről emlékeztünk volna,, mely, ha teljesen megbízható tanúságot szolgáltathatna, feltűnő módon hitelesítené Ellia conjecturáját. Egy különben jelentéktelen, már majd feledésbe ment könyvben, mely ily czimű: Andreáé Schotti Observat. humán., a II. kötet 53. lapján e szavak olvashatók: »Namque et Matthaeus Palmerius in exemplo libri Catulliani quod sua ipsius manu a. 1428 scripsit, adnotavit anno 1425 primum. repertum esse üatullum pessimeque acceptum in manus hominum venisse.« Ha ez igaz volna, ime még az évet is tudnók, melyben a második család archetyponja köszöntötte a XV. századbeli humanismus napvilágát. A Veronensist vagy valamelyik idősb utódját nem érthette Palmerius az »újonnan felfedezett Catull« által, mert amazokon világosan megmondta Benvenuto de Campesani epigrammja, hogy Catull már »ad pátriám venit lougis a finibus exul.« Palmerius tehát, ki mint látjuk, a veronai családról nem bir tudomással, felfedezésével vagy igazat mond. vagy sensationalis hirt akar koholni. Fájdalom, az utóbbi hihetőbb. A humanisticai eritica története általában, s a Catull-irodalom története különösen sok érdekes példával tudja illu trálni azon állítást, hogy a későbbi humanisták figyelmetlenség s a kifejezéseknek könnyelmű túlzása által, bizonyos irigylendő gondatlanság s a szóbeli igazság félreértése és elcsavarása által számtalan balhitelü hirt koholtak, melyekbe belefájdulhat a lelkiismeretes epigon feje. Széltiben találjuk citálva a »régi« és »nagyon régi« codexeket, s megvizsgálván a babonás tekintélyű kútfőt, látjuk, hogy a »vetus codex« valami XV. századbeli kézikönyv, bőven megrakva önkényes conjecturákkal, a legjobb esetben egy romlatlan, de késő korbeli codex. Lássunk egy példát, Milanóban három Catullcodex van, az egyik H. 46-, a másik I. 67, a harmadik D. 24. jelzéssel. E ipamonti » História Urbis Mediolani« czimü könyvében XX. 15. lelkesen kürtöli, hogy van Milanóban egy Catullcodex, melyet a molfettai püspök Borromeo Frigyes bibornoknak ajándékozott volt, »Catullum, quem aut Poetae ipsius manu, aut aetate certe "dia seriptum diceret, quisquis perite faciem ductusque literarum aestimaret« ! s hozzá teszi »et fáma hodie illa codicem inter cetera pretiosa bibliothecae sequitur«. Melyik tehát a három milanói codex közül ama csodakönyv? Szerencsés véletlen által ki tudjuk mutatni az évet, melyben ama megbecsülhetetlen kéz-