Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

CATÜLL-KÉZIRATOK. 9 irat Borromeo bibornok birtokába jutott. Opicelli. (Monumenta Bibliothecae Ambrosianae, 49. lap) megjegyzi, hogy J6'08-heai Gratius, ama bibornok ügynöke Molfettába jött, s az ottani püspök, Piacidus Maria által szivesen fogadtatott, sőt egy Catullcodexszel is ajándékoztatott meg, qui (a codex) transiret in manus Frederici. Minthogy két milaiíói codex H. 46 és I. 67, a könyvtári jegyzék szerint, már 1603-ban lőn beiktatva a könyvtárba, a harmadik, 1608-ban Milanóba érkezett csodakézirát nem lehet más, mint az, mely D. 24 számmal van jelölve; erről a kéziratról pedig kézzelfoghatólag bebizonyítja a diplomatica, hogy csak 1500 körül irat' hatott! — Ugy vagyunk Ach. Statius régi codexével is, melyet a vallicelli-i könyvtárnokok jónak láttak visszavonni az irodalmi nyilvánosság teréről; úgy rendesen ama »régi« codexekkel is, melyeket az olasz commentatorok itt-ott idéznek. — A mondottak által igazoltnak hisszük tehát kételyünket, melyet Palmerws-nuk a Datanus archetyponját illető jegyzete iránt táplálunk. • . Függőben hagyhatjuk a fölvetett kérdést annál is inkább, mert a mi codexünk, mely értekezésünk tárgya, az első családhoz tartozik, melynek genealógiáját teljes biztossággal ismerjük. Nincs egyéb teendőnk, mint codexünket belső criteriumok alapján (külső támaszunk egy sincs) a családfa kellő helyére beiktatni. Az első család feje amaz elveszett Veronensis, melyet számos ivadéka nyomán reconstruálni nem épen nehéz dolog. Ha a jelentéktelenebb codexeket mellőzzük, ama Veronensisből négy főcsoport ágazik ki: egyik csoportba tartoznak a Sangermanensis, Ooconiensis és Venetus, másikba az Ambrosianus, Laurentianus és Colbertinus, ismét más csoportot tesznek a Hamburgensis és Harleianus, végre egjü\é tartoznak a Bononiensis, Vaticanits, Laurentianus 1. (v. ö. ezekről Ellis kiad. pag. XXXVIIL ff.) és nemzeti muzeumunk codexe. Codexünk 163. (Quart. Lat.) 85 hártyalevélen Catullt és Tibullt foglalja magában; a sorok száma majd mindvégig 26. Jelen alakján tisztán két kéznek írása különböztethető meg; az eredeti igen csinos írás majd minden javítás nélkül, meg egy XVI. századbeli correctoré; e javítások ugyanazon kéztől valók, mely a codex kötési levelére ezt jegyezte: »Die XVIII. MaiiMDXXVIIII praesens liber mihi donatus fűit ab M. D. Indico Juvario meo di-