Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Edelspacher Antal: Rumun elemek a magyar nyelvben. 87

flfi EDELSPACHER ANTAL voltak, ellenben a magyar nyelv rumun elemei még nem vonattak eddigelé rendszeres és tömeges vizsgálat alá *). Ez alkalommal a magyar nyelv rumun elemeit fogjuk vizsgálni és kimutatni. A nyelvek idegen elemeinek kimutatása nemcsak a nyelvtudományra nézve kívánatos, a mennyiben a nyelv idegen elemeit elválasztja az ősi elemektől, s így a nyelvanyag tudományos kezelését, az összehasonlítást, lehetővé teszi és megkönynyíti, hanem a történelemre nézve is. A történelmet illetőleg, a nyelv, illetve a nyelvtudomány, annak egyik legbecsesb kútfejét képezi, a mennyiben azon idők eseményeit is híven szokta visszatükrözni; a melyekről a krónikák hallgatnak. A nyelvtudományt illetőleg még egy nyereség emelendő ki: a hangtani adalék. A kölcsönszók hangtani jelenségei: a hangok átalakulása és változata, a legbiztosabb adalékot nyújtják a rokon nyelvek összehasonlításánál. Ezek azon szempontok, melyek bennünket e kimutatás egybeállításánál vezéreltek. A figyelmes olvasó mihamar észre fogja venni, hogy irodalmi nyelvünk ment rumun elemektől. Azon csekély számü rumun eredetű szó, mely szótárainkban szerepel, nem tartozik az élők sorába. A táj szótárakból vétettek föl, hogy nyelvünk ősi elemei közt néma hallgatással foglaljanak helyet. Rumun elemekről tehát csak az egyes tájak nyelvében, illetve szólamokban **) lehet szó. A kimutatásban leginkább a székely és a csángó szólam szerepel. A székely szólamban nem csak egyes rumun szók kezdenek meghonosodni, hanem számos család és állatnév is rumun eredetre utal (függelék IV, 73). A N. 0. által közlött »csángó szóknak« több mint 3/t-e a rumunból való. *) Az imitt-amott elszói't egyes szók megbeszélése, minők a N. 0, N. K, Cihac és Miklosich több rendbeli műveiben találhatók, igen csekély számra terjed. **) Szólam = mundart. A magyarság terén alig szólhatunk tájnyelvekról (idom) és nyelvjárásokról (dialekt).