Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Magyar mythologiai adatok és egyéb. 70

78 HUXFALVY TÁL jóllehet a' historikus, s a' régiségekkel foglalkozó annyira menynyire kénytelen a' nyelvészkedéshez is érteni. A' magyar nyelv mivoltából következő történeti korokat olvasunk ki: Az ugor történeti kort, a' mellynek lefolytában a' nyelvnek alkotmánya mind szótárilag, mind nyelvtanilag megalakult, s azon egyedisége fejlett ki, a' melly neki lelke volt és marad minden következő időn keresztül. Azt a' kort a' rokonainak társaságában töltötte ki, osztozván a' nemzetség közös sajátságaiban, és azok szellemében növekedvén föl. A' magyar népnek akkori élet-módja még leginkább vadászat, halászat vala, mert azok eszközeinek nevei közösek, mint p. o. ij, nyíl, háló, vészháló, pónéháló ; de a' ház (haz)/ahí lakó helyek a' ló és eb házi állatok nevei, végre a' fonni, kötni, szőni szók is közösek, a' miből a' közös ugor fejlődés állapotjára lehet követköztetnünk. A török nyelv hatásának kora. Az egyedileg kifejlett nép és nyelv, a' mennyiben ugor társaitól elszakadt, annyiban a' török nyelvek közelsége és hatása alá jutott. A' magyar népnek életmódja ekkor már marhatartás vala, kis földmiveléssel együtt. A' búza, árpa, borsó, kender, alma, ökör, üsző, disznó, tyúk, tik stb. török nyelvű szók. A déliebb vidékek állatjai is ekkor lesznek ismeretesekké a' költözködő magyar nép előtt, mit az oroszlán, teve, borz stb. szók bizonyítanak; a' tenger is törökös szó; azt lehet tehát gondolni, hogy a' magyar nép előbb nem lakott volt tenger közelében. A' szláv nyelv hatásának kora. Ez kezdődött már a' mai déli Oroszországban, 's folytatódott a' Duna-Tisza mellékein. A magyar népnek közönségesen ismert történeteinek nagy része a' szláv nyelv hatása alatt folyt le, a' melly a' keresztyénség elfogadásában (kereszt, keresztelni, keresztyén, koma, pap) —, az országosulásban (király, nádor, vajda, tárnok, ispán, szolga, paraszt) — a földmivelés, mesterségek gyakorlásában (borona, barázda, kasza, gereblye, ablak, asztal, pitvar, kulcs, kasznár stb. stb.) mutatkozik. Hogy déli Oroszországban kezdődött a' szláv nyelv hatása, bizonyítja Ibn Daszta arab író (913-dik év, tehát jóval Constantinus Porphyrogennetus előtt), a' ki azt így fejezi ki: »A' magyarok uralkodnak minden szomszéd szlávökon, nehéz adókat vetnek rajok, 's úgy bánnak