Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341

GOROG-LATIN HANGTAN. 397 58. §. Annak kimutatására, hogy a szanszkrit gv hangcsoportban levő r-nek a latin r felel meg, e példákat hozzák fel: szkr. gvas : lat. cras ; szkr. gvaita (fehér): lat. ere ta; szkr. gvajdmi : lat. cresco; de ezen példák még nincsenek eléggé biztosan megállapítva. Az m és v közti váltakozásra vonatkozólag az itáliai nyelvekben nyújtana példát mavors összehasonlítva az oszk. mamers szóval. 59. §. A szóközépi r-nek kiesése két hangzó közt gyakori a latinban. Ezen kiesés következtében keletkeztek az összevont perfectum-alakok: audii, redii, amasti, amarunt stb. Az eredeti ízkieséséből magyarázhatók az amo, moneo, audio alakok e. h. amav-o ama-o; monev-o, audiv-o1

),

mely v mint a praesenstő alkatrésze nemcsak az itáliai nyelvekben (pl. az umbriai sub-ocavu = lat. invocav, purtuv = portav), hanem még az aco, -BCO végű görög igékben is eredetileg szerepelt, pl. xoXóco összev. xoXouw igével, mely eredeti *oAo/w-ra utal; ihíco összev. ikaővco (tősAa/); aléco összv. őleopov (liszt) : tő aktf. De a v mássalhangzók után is kiesik pl. te, tibi összev. ííi-val állanak tve, tvi-bi h. Ilyen tis gen. sing. tui mellett.2

) A kezdő

sv csoportban a r-nek különböző szerepe van. Készint érintetlenül marad, pl. svadere, svavis: szkr. svádu; suesco r szkr. svadhá (szokás) szókban; részint hangzósíttatott az utánakövetkező önhangzó kiesésével; pl. sudor: szkr. svid, feln. scluvitzen, su-surrus = szkr. svára (sonus) szókban; részint átment az sv so alakba ; pl. soror = szkr. ,svasar, sopor, somnus (*sopnus h.) = szkr. svapna; sonare =z szkr. sván; sol = szkr. svar; sordes v. ö. gót svarts feln. scJwarz; socer = szkr. gvagura '''svagura h., sos (Festusnál) suos h. Yégre egészen kiesett se, sibi szókban sui mellett = szkr. sva. Ide tartozik még: savkim svavium h., serenus v.' ö. szkr. svar (nap) ; canis v. ö. gör. xőcov szkr. gvan. x)

Ezen eredeti v előbb 7t-ba ment át, míg ez illékony természeténél fogva egészen kiesvén, az idézett változásokat liozta létre. így bizonyos, hogy • az umb. seh-emu imádsággal tisztelj, sev-ahri (ünnepélyes tekintetű) és a semleges sev-ahne (áldozat) tekintetbevételével sev gyökre utal. L. erről Kulin, Zeitschr. XXI. 159. stb. Ily viszonyban áll az ófeln. naiv-en a feln. ndh-en-hez az ó-szász thrav-en a feln. dreh-en-hez — lat. ter-ere. 2) Neue Lat. Formenl. II. 126.