Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341

GÖEÖG-LATIN HANGTAN. 395 ben kiesik, a v még ha folyékony v hangzó előzi is meg, átmegy w-ba. így lesz volv-ere-töl volutus ; salvus-tól (ti képzővel) salu-tis; ilyen a viszony caveo és cautum; avidus és audeo, *avis-spicium és auspicium, lavere és lautum, navita és nauta közt.x

) És viszont, ha az u valamely mássalhangzó kiesésével két hangzó közé kerül, válik v-\é. Innen magyarázható a folyó múlt ragja vi, mely/m-ból lett az / kiesésével. Helye van a hangzóra végződő tők után, pl. amavi, delevi, audi-vi; ellenben a mássalhangzós tők után m-vá válik; pl. mon-ui. 56. §. Az eredeti u a latinban i mellékhangzót fejlesztett, melynek következtében az u majd önhangzó s majd mássalhangzós természetet öltött magára. így lett a szkr. tanu-ból tenui-s; szkr. guru-ból (*garu h., (3apó) gravi-s (e h. garvi); szkr. svaduból (yjdú) suavis ; szkr. laghu-ből (élojő) levi-s ; (Spa^ú-bol hrevi-s (*bregui). Ide tartozik szkr. nau-s, gör. vabg; lat. navi-s. Ugyanily fejlesztést látunk a görög nyelv körén belül duiádes-ben düádzgvel és az aeol <py/öí-ban yú-co-val szemben.2

) Az umbriai

füi-est is, mely közönségesen fu-st-xiak hangzik (*fu-est-ből) ilyen i-t tüntet föl. Az ilyen u után fejlesztett i végre a megelőző u elnyomására hatott, mely jelenségből nyernek magyarázatot: ex-fir (melyről Festus p. 79 : Exfir purgamentum, unde adhuc manet suffltio) kifüstölés, valamint suf-Jire, füstölni, sufjimen, füstölőszer és fi-mus, ganaj, trágya, mint gőzölő, melyek mind/w-ból (l.Jümus) = gör.#y, szkr. dhü keletkeztek, az u után kifejlődő i-vel alakulván, előbb fui és az u kiszorításával fi. Ebből magyarázható a régi költőknél a hosszú «-vel használt fi-ere, fl-eret, fi-eri, inter-fieri és con-fi-eri, mely fu-hői (szkr. bhu) ugyancsak az u után kifejlődött i segítségével keletkezett, a mint azt az aeol <püt-co és az umbriai futurum fui-est =zfu-st föltüntetik. Ide tartozik még liber is oszk : lúvfreis, faliski lojerta, mely az ezen nyelveknek közös alapul szolgáló *lufer-böl lui-ber, loiber, leiber alakokon át liber-ié fejlődött.2

) 57. §. A q után kifejlődő u, melyről már egyetmást a 19. §-ban elmondottunk, sajátságos és vegyes természetű; v annyiban, hogy szótagnak nem vétetik és hogy nem képez ikerhangzót a követx) Az

u keletkezik &-ből is v-nek közvetítésével / előtt pl. az összetételben cm-fero, au-fugio (ab-fero, ab-fugio h.) Ellenben a b megmarad ab-fore és ab-fui szókban. 2) L. Kulms Zeitsch. XX. 127.