Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341
394 , BARTAL ANTAL b) A latin v. 54. §. A latin v nagy analógiát mutat j-vel szemben. A mi; volt t-re néz ve, ugyanaz a v M-ra nézve; de nem vehető iker-mássalhangzónak és positióra nem képes. A latinok Írásaikban nem különböztették a v-t az u-tól, mint nem a J-t az i-töl, innen származott a nagy zavar, melyet még eddig nem sikerült tisztába hozni, az önhangzós és mássalhangzós w-nak külön megjelölése által. A prosodia nyújt e tekintetben legbiztosabb támasztékot. Suus-ba,n ugyanis az első u hangzó, mert magában képez szótagot, holott ellenben suadere-heii mássalhangzónak veendő; mert e szó svavis-től származik. A kezdő latin v rendesen eredeti v-t képvisel; pl. viginti = szkr. vincati, vicus = szkr. vaica ; vocare : vak gy.; vehere : szkr. vall gy.; volo : szkr. var ; videó: szkr. vid gy. A kezdő eredeti vo hangcsoportból keletkezett kezdő u a következő szókban: urina v. ö. szkr. vari (gör. oopov), unda v. ö. a gót vato, feln. wasser; uxorv. ö. ólatin voxor; ulcus, mely velcus- , ból = ilxog, volcus közvetítésével keletkezett; urgeo = vorgeo feln. würgen ; ulcisci a Plautus-féle volcisci-ből. 55. §. A kezdő v kiesik r és l előtt, mert a latin nyelv nem kedveli a vr és vl-féle csoportokat. Pl. rigare *vrigareh.: szkr. varé (nedvesíteni) v. ö. a ném. regen; ros = szkr. varsa (eső), radix,• v. ö. feln. wurzel (talán szkr. vardh, nőni); rugio: v. ö. (3pú^w (bőgni); laqueus v. ö. (3pó%og; lacerare: szkr. vrack (szaggatni). A szóközépi v fentartá magát a latinban két önhangzó között; pl. novem = szkr. riavan ,• divus = szkr. daiva; ovis = szkr. ovi; bovis = szkr. gen.gavas; novus = szkr. navas; fenmaradt a folyékony r és l után is; így talárjuk a vo képzőt önhangzók és r, l után egyaránt; pl. nocivus, declivus, torvus, curvus, calvus, silva, ulva, salvus (szkr. sarva). Egyéb mássalhangzók után a v w-ba megy át. így lesz a képző vo uo-vá; pl. szkr. urdhva (directus), lat. arduus; így áll deciduus, vacuus; szkr. dvau = lat. duo ; szkr. Uatvaras = lat. quatuor stb.x ) Ha a v-t követő önhangzó képzés, vagy ragozás következté-J) A versben olvasunk genva genua li. de nem cornva cornaia h.
