Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341
382 BAETAL ANTAL bebizonyítására a homéri korszakban több támasztékot nyújtott. A prosodia törvényei követelik ugyanis, hogy átalában a rövid végönhangzó hangzóval kezdő szó előtt kilökessék. Ugyanazok követelik, hogy a természeténél fogva rövid önhangzó hosszúvá váljék, ha utána két mássalhangzó, habár a következő szó elején is, következik. Továbbá a görög prosodia követeli, hogy a hosszú és iker végönhangzók megrövidüljenek, utolsó alkatrészük kilökésével, ha utánok önhangzóval kezdő szó következik. Azonban mindezen szabályok számos kivételnek vannak alávetve a homéri költeményekben, a miről Bentley és az őt követő philologusok kielégítő magyarázatot adtak, a midőn egy digammának létezését föltétezték, melyet az összehasonlító nyelvtan is több esetben megerősít. így rbv dk idwv-t kellene hangzó kilökéssel így scandálni röv d'íőtóv, mi azonban nem illenék be a versmértékbe, mert nem --*-, hanem -—- követeltetik; ha pedig úgy mérjük a verslábat, akkor a ds-beli s-t megvédhette valami és ez nem más, mint a digamma, mely lőcov-t megelőzi, mely tehát valósággal létezett is, a mint az összehasonlítás videó (vid gy.)-vel bizonyítja. Ugyanily eset fordul elő ezen versvégben: /xiye&og xat sldoq bjxoírj, mert z«/-nak hosszúsága önhangzó előtt csak úgy magyarázható, ha slőoq-t fscdoq-n&k olvassuk. Ép úgy észt ők pí^av fiák* 7ríxpyv-ben ők rövid volna, ha nem volt volna fptCav, amint azt az aeol fipi^a igazolja.1 ) Lássuk most, mily sorsa volt a görögben az eredeti fúvó hangoknak és mily szerep jutott azok helyettesítésében a spiritusoknak és a £-nak. a) Az y-nak helyettesítője a görögben. 46. §. A görög nem birja tulajdonául az y-t, melyet különböző módon helyettesített. 1-ször a zengő u által. Ezen helyettesítés, mely a legegyszerűbb a többi közt, csak a szó közepén levő eredeti y-nál mutatkozik; pl. Őóco = szkr. dvan (duo). szláv díva; aú, dór TÓ = szkr. tvam (tu); xócov = szkr. gvan (canis); loóco = lat. lavo. Ilyenek a tájbeszédi váóoq a classicus vaug h. = szkr. navas, lat. navis. Ezen hangzósítást előmozdítja némelykor az u után következő *) L. Neue Jahrbüclier 1874. 577—596. 1.
