Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

36 DR. RING Jellemző Xenoplion nyugalmas, átlátszó előadásában az, hogy a hősök, daczára a sors mintegy tervszerű kegyetlenséggel mért, a szív legbenső eletét is sujtó csapásainak, — reflexióikat e fölött inkább elegiailag tisztult hangon, mint a szenvedély valódi páthosával-fejezik ki. Legerélyesebb e tekintetben a hely, hol Anthiáról, midőn Manto incselkedései folytán végképen elszakíttatik Habrokomástól,ez mondatik:* Mindkettőnk nemtőjére esküszöm,hogy tied maradok, akár élendek, akár halálba kellend mennem. — Ezt mondván, megcsókolta (Hab.-t), megölelte s békóit megragadván lábaihoz rogyott. Végre eltávozott a börtönből.« —Jobban mint a pathos viharos hangrohamait, Xenophon a kedélyi bensőség zengzeteit találja el. Aigialeus és Thelxinoe epizódját fölebb emiitettük. — Megillető vonás az is, hogy Habrok. és Anthia agg szülei virágzó ifjúságuk derekán elveszett gyermekeiket sokáig gyászolják és fajdalmokban képtelenek lévén borús életalkonyuk végóráját bevárni, maguk ölik meg magukat (306 1.) — Leukon és Rhoda hü ragaszkodása is ide tartozik (307 és 321. 1.) Mintegy természetes következménye tehát e regény ily hangulati szinezetének, hogy ama rhetoricai túlzások, melyek a későbbi jelenségek értékét olyannyira csorbitják, Xenoph.nál csak igen kevés helyen vehetők észre. Kivált a szóvirágokban bölcs mértékletességet tanusit s ahol tropikája merészebben tolja magát előtérbe, ugyanott félreismerhetlen a befolyás, melyet irodalmi régi jó minták a mesterséges flóra ápolására gyakoroltak. Leginkább hibáztatjuk Xenoph.-t— bár e dologban kora Ízlésétől volt befolyásozva — rhetoricai elménczkedések, anthitesisek s más logikai alakzatokban túltengése miatt, bár valóban zavarólag ezek is csak kevés helyen hatnak. Ilyen példa volna a IV. könyvben Habrok. imája; kissé különösnek találjuk jó izlés szempontjából azt, mint iparkodik Habimádsága jól csiszolt syllogismusokkal a Nilus istenét logikailag kényszeríteni arra, hogy rajta segitsen. Legtöbb botlását Xenophonnak mégis a keresett, erőltetett antithesisek jelzik. De ezen logikai remekletek balszokása már régóta meggy ökeredzett a görög nemzetben; már macedóniai Fülöp korában Ephesusi Xenophon egy földijét, Diast halhatlanná tette egyetlenegy ragyogó antithesis.*) Intvén ugyanis a görögöket, hogy Fülöp ') Nicolai i. li, 59.1.