Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

RÉGIBB GÖRÖG REGÉNY. 27 pathologiai fölfogást osztják (v: ö: Teuífel, Studien u. Charakteristiken 92. íf. lap.) mely a szerelem enyhén boldogító hatását nem ismeri. Azok, kiknél a görög regény lényeges vonásai legtisztábban jelenkéznek, Eph. Xen. és Heh a szerelmet veszedelmes érzelemnek nyilatkoztatják; szerintök az emésztő tűz, veszélyes belső sebbetegség, az életideget maró kór. Kimeríthetlen bőségben térnek vissza újra meg újra a szóképek, melyek e pathologiai állapotokat szemléltetik; úgy Heliodor valóban boldognak mondhatja azt, kit a szerelem megkímélt (IV, 10.). — Ellenben az anacreoni irány sem ez irodalmilag tevékeny tanitók komolyabb feltevéseivel nem egyezett, sem az új társadalmi nézetekben már nem talált visszhangra. — Annál mérvadóbb volt a szerelem eszményének fölfogására a befolyás, melyet Platón nyomozásai ama korban is gyakoroltak. Platón látnoki szelleme a szerelem legmélyebb alapjaira ereszkedett, midőn róla ezt irta: (Symposion pag. 192. C.) »A szerelmesek nem akarnak egymástól távozni, még csekély időközre sem pedig meg sem tudják mondani, hogy mit akarnak egymástól ; mert nem érzéki élvezet az, amit keresnek, hanem határozatlan más valamit akar lelkök, amit szóval kimondani képtelen s csak sejtve, homályosan érzi azt, amit akar. Ez a valami a kedvelttel való együttlét.« — Már a közöltük tartalomjegyzékekből is világos, hogy Platónnak e hires gondolata ugyanaz, mely mint vezéreszme a görög regény alakitásán végig vonul, mely a kalandok zavaros tömegét egységes egészszé szervezi. A hősök sorsuk legsúlyosb csapásának tekintik, hogy egymástól elszakittatnak s rettegés nélkül keresnek uj veszélyt, hogy egyesülésre jussanak. Már pedig azon szerelem, melynek hordozói a főszemélyek, épenséggel tiszta 8 szennyetlen, az erőködésben, melyre egyesülésük végett vállalkoznak, árnya sem vehető észre az érzékiség rugóinak. De a regény nemcsak általános magatartása fejezi ki e gondolatot, számtalan helyen határozott vallomás is találkozik, mely ama gondolatnak a szerző általi öntudatos fölfogatását bizonyítja. Itt néhány példát idézünk, melyekből a többi rokon nyilatkozat jellegére következtetni. A 206. 1. *) azt mondja Xen., hogy Anthia és Habrok. a **) Az idézetek a Bipontinát követik.