Nyelvtudományi Közlemények 11. kötet (1875)
Első rész. - A’ hangok változásairul. - 19. §. Az ajak- és inyhangok változásai 39
40 ELSŐ RÉSZ. jelesen az m, v és ng között, melly ng azután n-]é lágyul, de csupasz n-né is lesz, p. o. lum'idta és lung'idta ölteni; sugm'it, sűm'it és sung'it, sünit nyírfa; lamta, lungta, lunta és lunta szám; tumdnh Regulynél és lungtak egészséges. A' magyarban is vannak torom és torony, szirom és szirony. De ha a' rokon nyelvek megfelelő szavait vesszük, e' hangváltozásnak sok példáját látjuk. így a' magyar fö, /övnek megfelel a' vogul pong, ponk, a' magyar vb\ róVnek megfelel az osztják veng : a' szirján pom és pon (vég)-nek megfelel a' votják pung. E' változás az előhangban is történik; innen a' vogul mau osztjákban nah, ebben: mauint = nag'ü nevet. 'S a' nevet szó a'magyarban is jeles példája neki, mert a' régi mevet most nevet (hasonló hangváltozás van a' régi vép és a' mai lép között). Eme' hangváltozási tünemény világossá teszen sok tényt, p. o. a' vogul-osztják dm, am nálunk én, a' mellybül lesz eny-é-m, és engem. [A' tég-ed-nek </-je alkalmasint a' vogul-osztják nag, nang, n'ingben találja meg alapját, meri nafft nang, n'ing ±= te]. De látván, hogy nyelveinkben hajlandóság van az ajak- és íny- (torok)-hangok közti változásra: ezt a' magyarra nézve a' hasonításban (assimilatioban) is el kell ismernünk, annál inkább, ha az értelem kifejezője eszközli. A' tárgyas igeragozást, a' harmadik tárgyas személyre nézve, a' va, ve (vö = ö) pronomen által történik, melly va, ve azután ja, je is, mint a' régi hadla-va, felede-ve, 's mai hall-já-tok (auditis hoc) stb. bizonyítják. A' tárgyatlan ige: tud, tudsz, tudok ; a' tárgyas: tudja (tudva), tudoc), tudom. A' tudomban, errül akarván most beszélleni, okvetetlenül benne kell lennie a' va (ja) tárgyas kifejezőnek, így: tud-v-k. A'tudok maga nem lett egyébbül, mint a' tud és e'/?-ből, melly az engem alakbul következtetvén, eng == vogul dm volt. Az enghöl csak k maradt meg ragul, 's lett tud-eng bül tud-o-k. Most a' tárgyas v elibe járván, 's ez akarván a' hasonítást végrehajtani, az v-f- nk-ból nem válhatott egyéb, mint m, kivált ha meggondoljuk, hogy a' nyelvnek hajlandósága volt assimiláló közbejárás nélkül is n, ng-t m-mé változtatni. Hasonló eljárását a' hasonításnak kell a' tud-sz és tud-od között is elismerni. A' tárgyas v hozzá, vagy közzé jutván lesz: tud-v-sz, Uidov-sz, 's végre v-j-sz-bül d válván, tvdod. Mind a' két esetben a' tud-v-f ng és tud-v+sz-ban a' v nem veszíthetvén el a' jelentését, tehát az dönt a' hasonításban.
