Nyelvtudományi Közlemények 11. kötet (1875)

Első rész. - Hangtan. - 2. §. Magánhangzók 29 - 3. §. a hangzó 29

HANfí-TAN. 29 Magánhangzók. 2. §. Ezek, Castrén szerint, rövidek és hosszak; a' hosszakat így fejezi ki •" á, é, í, 6, ú. Vologodszki a' hosszú ¥, u-t kettőzéssel fejezi ki, így: i"í, uu; más hosszakat nem igen találhatni nála. Reguly néha úgy írja mint Castrén, néha, jelesen az e-t, magyarosan, így: é. A' rövid magánhangzók kiejtése, Castrén szerint, hol nyílt, világos, hol zárt, homályos; az utolsó szótagban igen kétes, mint: tűrvm, t/űrem, tvrm; sodop, sotep hüvely. A' hosszak kiejtése, természet szerint, világos. 3. §. A' rövid a, Castrén szerint, majd az o-hoz, majd az f-höz közeledik; az első a' gyöki szótagban, a' másik inkább az utótagban fordul elő, p. o. opa és aha néne, not, nat orr, poh, pah fiú, por, par fúru,,jot,jat rest; —jernas,jemesmg}

keraj),kerepha,jó, ádang, ádeng reggel; ára, áreh, ének, an$a, an$e, an$eh csipkebokor. Az a és o közti változás, Castrén szerint, hosszú gyöki szótagban is előfordul, mint: södop, sdtep hüvely, tok, pás1

pos

kesztyű. A' szurguti nyelvjárásban a' birtokos ragu szó a' homályos a-t w-vá, a'világost pedig f-vé változtatja, mint pás kesztjü, jpwsm kesztyűm, sdrt csuka, súrdem csukára; tds áru, tisem árum, sáp patak, styem patakom. Az a és o változását, Vologodszki szerint, az obdorszki nyelvjárás is mutatja, mint láng és long bálvány; hol-ta és hal ta halni; hos-ta és has-fa ismerni, tudni; hor és har hím állat, mén, bika stb. Reguly is kiteszi az a-nak eme két hangját, lígy hogy az o-felé hajlót így jegyzi: a, a' tiszta a-t pedig minden megkülönböztetés nélkül hagyja, p. o. saper és soper jeles, rendkívüli, kar és kor férfi, hím, vuáj és vuoj vaj, vt/as és vuos város stb. Ellemben as &z Obi folyó, ar sok, jaj báty, labed hét stb. a' mellyeket Castrén ával írna, de a' mellyek Reguly szerint rövidek, jóllehet tiszta a van, 's ez itt alkalmatlan. A' mit a' magyar nyelv természet szerint valónak, testnek, növevénynek, vagy természet szerint folytonosnak tekint, annak elejét, utóját szereti megnevezni, 's ezek között ott kell lenni a' 6eZsö'-nek vagy óe'/-nek is. Azt> hiszem tehát, hogy előhang, belhang, utóhang, továbbá előhangbeli, belhangbeli, utóhangbeli szók nem alkalmatlan grammatikai műszók.